Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
1879. év Egyik idő a másiknak ellensége. Amilyen minden tekintetben áldásos időjárás volt az előző évben egész a rendkívüli bő szüret befejeztéig, éppen olyan szokatlanul rosszra változott, esős idő kerekedett október hó végétől. Szünet nélkül ömlött az eső még az újév kezdetén is. Mely rendkívüli esőzések nemcsak a folyóvizeket dagasztották fel télen szokatlan magasságra, hanem a talajvizeket is. Az úgynevezett föld árját annyira felemelte, hogy a különben is elég aljas fekvésű Kemecse községben alig egypár pince bírta kihúzni a telet, hogy a víz fel ne fakadt volna benne. Az én pincémben pedig napról napra emelkedvén a víz ahelyett, hogy amint reménylettem, az esőzés megszűntével és az esős téli idő beálltával a talajvíz is leapad, az bizony csak folyton növekedett, míg végre 74 éves [a oldal hiányzik] Úgy az előző évi sok esőzés, valamint az ezen évi rendkívüli havazások következtében 49 a tagos birtokomban lévő laposok egész nyáron át síkvíz alatt állottak. Minek következtében a birtok haszonvétele annyira alászállott, hogy a bérleti idő éppen lejárván, nem tudtam azt újabban csak évi 150 forint veszteséggel kiadni, azaz addigi 750 forint bér helyett csak 600 forintért. Sőt, minthogy a nagy hó alatt az őszi vetésekben kipálás által igen sok kár esett, a bérlőm pedig Borbély Gáspár sógorom volt, abból a csekély haszonbérből is elengedtem azon évre 100 forintot, holott az én feleségem tulajdonát képező kisebb birtokon is igen sok kárt tett a nagy dög hó. A gabona rendkívül kiritkult, de a közte találtató konkoly oly szépen díszlett, hogy volt olyan része a vetésemnek, amiben a konkoly több volt, mint a rozs. Ezt még fél értjébe takarmányként kaszáltattam le. * A kemecsei népbank a kereskedelmi törvény 14. §-a értelmében Kemecsei Népbank Szövetkezet címet vevén fel, ennek ezen évi február hó 13-ára kitűzött naponi cégbejegyzésére Vitéz Mihály elnök, Krasznay Péter alelnök és Mikecz Miklós ellenőrkönyvelő beidéztettek, és ez azon napon eszközöltetett is. * A közös érdekeltségű nyíri és tiszai szabályozó társulatok között létrejött egyezség alapján a Tisza Társulat a Nyírvíz-gyűjtőcsatorna rendszeres kiépítését azonnal foganatba vette. Nemcsak alföldi, leginkább szegedi úgynevezett kubikos munkásokat szerződtetett, hanem Galíciából is beözönlöttek a munkások. Sőt egy Depoló nevű olasz mérnök vezetése alatt néhány száz olasz munkás is érkezett. Főmérnökül Boronkay György berceli származású mérnök fogadtatott fel. A csatorna tervezett munkálatára vezetőül Mezey Gyula, a földemelési munkálatok felügyeletére Szladek Károly, a hidak építéséhez Bócz Ferenc kitűnő képzettségű mérnökök alkalmaztattak, akik megkezdvén a munkálkodást, a ven- csellői határbeli torkolatnál oly szorgalommal és igyekezettel dolgoztak, hogy még azon év őszén a kemecsei határ széléig hatoltak fel. Hol a még addig nem tapasztalt óriási terjedelmet vett úgynevezett Nagymága, mint 500 holdnyi területű és legmélyebb részein 3-4 méter mélységű tenger vize állotta útjokat. Amelynek a halászi határbeli nyugat északi csúcsához teljesen kész mederrel felhatolván, annak óriási vizét az összes mérnökök, társulati tagok és környékbeli közönség több ezerre menő közönségének örömriadásai között, mozsárágyúk jeladása és bandaszó mellett a már addig teljesen elkészült mederbe bocsátották, amelybe a lerohanó vízre jelződeszka szeleteket dobván, kitűnt, hogy azok 1 'A óra múlva a Vencsellő alatti hídhoz érkeztek. így a 25 kilométernyi utat másfél óra alatt 100
