Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)

Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között

érzelmi viszonyulását is a megidézett személyhez. Csak véletlenül érjük ezekben tetten az elfogult vagy megjátszott rajongást. Ifjúkoráról szólva mértéktartóan emlékezik az apjáról, melegebb szeretettel az anyjáról. Elfogultabb rajongással és mély tisztelettel a 48-as honvédzászlóaljnál magát századosi rangig felküzdő testvérbátyjáról, akit Nyíregyháza szavazati joggal rendelkező lakosai polgármesterükké választottak. Derűs őszinteséggel szól leánytestvéreiről, azok gyerekeiről, s olykor-olykor megemlíti a kiterjedt rokonság Szatmárból és Szabolcsból elszármazott egyik-másik tagját, akik közül tudomása szerint a Baranyába elszármazottak voltak időben is, térben is a legtávolabbiak. Az ősiség, a vér szerinti örökösödés jogosultságán belül élő rokonok többsége azonban Szabolcsban élt, s a telekkönyvezett polgári földtulajdon kialakulása utáni időkben elsorvadtak az Abaújba, Krasznába, Gömörbe, Szatmárba, Nyitrába nyúló szálak. Már csak társulati, vasúti vagy közalkalmazotti pozíció és munkahely elnyerése révén szóródtak szerte a családtagok, közeli és távoli rokonok a Kárpát-medencében.

A hajdani udvarház nemesi értékrendjén szocializálódott Krasznay Péternek meg kellett élnie, és bosszankodás nélkül el is fogadta, hogy míg az anyja és felesége — és az őket előző generációk női tagjai valahányon — családanyák és háziasszonyok voltak, addig leányait a városi közép- és kispolgárság női magániskoláiban az úri házak vezetésének polgári módozataira neveljék, szoktassák. Tapasztalnia kellett azt is, hogy leány unokái túllépnek a kamrához, konyhához és gyerekszobához láncolt szokásokon, mellőzik a bentlakásos, kisasszonyos nevelőintézeteket, és kereső foglalkozások iránt tájékozódnak. Postás-, vasutas-, pénztáros tanfolyamok végzése után állami szolgálatba állnak, vagy a gimnázium alsóbb osztályainak elvégzése után tanítónőképzőbe iratkoznak.

Másik ilyen konkrétan is érzékelhető — magában is vonzalmat ébresztő — változás volt az életében, hogy a nemes leányok számára partiképes földesúri, papi, jogászi, honoráciori és katonatiszti pályák mellett egyre tágabb tere nyílt a reáliák ismerete révén történő elismerésnek, boldogulásnak és érvényesülésnek. Bár fiát még jogásznak taníttatta, egyik lánya református pap miatt kontyoltatta fel a haját, a másik dacból, csalódásból vagy a költekező élet reményében megözvegyült földesúrhoz ment férjhez. Két lánya azonban már a modernizálódó világ hírnökei és hídverői közül választott magának férjet. Az egyik vasúti tisztként, a másik vízszabályozó mérnökként kereste családjának a kenyerét. Közülük mindenkinél - saját fiánál is - többre vízszabályozó mérnök vejét tartotta Krasznay. Feltűnően dicsérte mindig, és jogász végzettségű fiánál is elismerőbben szólt róla.

A köznapi élet és a munka világa, az emberi viszonylatok és a társadalmi kapcsolatrendszer feltűnően gyorsan és sokat változott 1 848 után. A tulajdonviszonyok megváltozásával kötelezően végrehajtott határrendezések, a folyószabályozások, a vasút- és közútépítés, a polgári közigazgatási intézmények székhelyeinek, a lakosság köznapi igényét kielégítő bolthálózatnak a kiépülése megváltoztatta a települések arculatát, és a térképre vetíthető tájat. Velük együtt változtak az emberek. A falusi-népi kultúrára rátelepedett az urbanizáció teremtette civilizáció. Ennek járási szintű vetülete lépten-nyomon tetten érhető Krasznay Péter mozaikos naplójegyzeteiben.

Az érettségi vizsgával nem záruló középiskolai bizonyítvány és az Egerben alig egy tanév alatt megszerezhető jogi ismeretek még elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy Krasznay Péter az alkotmányos érában járási esküdtként, majd szolgabíróként, végül főszolgabíróként szolgáljon. Választott tisztségeinek gyakorlása közben épült ki a polgári közigazgatás, de sem a taksás, sem az armális, sem az egytelkes nemesség részéről nem „tolakodtak” elő azok az akadémiát és egyetemet végzett fiatalok, akik magasabb fokú képzettségükkel és közéleti ismertségükkel kiszorították volna pozíciójukból a családi,

9