Az 1956-os magyar menekültek ügye Iserlohnban. Forrásválogatás - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 35. (Nyíregyháza, 2006)
Galambos Sándor: Iserlohni források az 1956-os magyar menekültekről
hanem munkát is kaptak. Szeretnének együtt maradni, s nagyon örültek, amikor megjelent a tolmács. A Munkaügyi Hivatal munkatársai arról érdeklődtek, hogyan érzik magukat. A menekültek viszont azt kérdezték: „Mondja csak, legyen szíves - merthogy az sokkal fontosabb - hogy van a főnökünk megelégedve velünk?" Könnyes szemmel számoltak be a magyarok arról, hogy milyen hihetetlenül szívélyesen, barátságosan és megértéssel fogadták őket az üzemi munkatársak. Hálájuk minden némettel szemben kimondhatatlanul nagy. A Hivatal munkatársai a menekültek magatartásáról, öltözékéről, fegyelméről és tisztaságáról a legjobb benyomásokat szerezték. És éppen ez kell, hogy bátorítsa mindazokat, akik segíteni akarnak - hisz még továbbra is minden segítségre szükség van, fejeződik be a cikk. A források másik jelentős csoportját a tanács különböző testületeinek jegyzőkönyvei adják. A város újonnan megválasztott tanácsa első ülését november 26-án tartotta. Még mielőtt a város új testülete először összeült volna, a frakcióvezetők és a város vezető funkcionáriusai már november 5-én szükségét érezték annak, hogy kinyilvánítsák: a magyarországi fejlemények megrendítették őket. Ezért egybehangzóan elhatározták, hogy 1000 márkát azonnal átutalnak a Vöröskereszt magyar segélyére. Ez a szűkebb grémium, a Vének tanácsa (Ältestenrat) legközelebb november 26-án tartott ülést. Ekkor Klute tanácstag javaslatára elfogadták, hogy az aznapi tanácsülés napirendjére pótlólag felveszik a magyar segély ügyét. A tanácsülést eredetileg a lejárt városi építési szabályzat megújítására hívták össze, de először a magyarok ügyéről tárgyaltak. Tájékoztatták a tagokat a már átutalt 1000 márkáról, majd felolvasták Észak-Rajna-Vesztfália tartomány szociális miniszterének sürgönyét, amelyben jelentést kér arról, hogy hány magyar menekültet tud fogadni a város. A miniszter javasolta a lakosság és az egyesületek bevonását is. Az SPD képviselője, Schmitz azt indítványozta, hogy ne csak a magyaroknak segítsenek, hanem az egyiptomiaknak is. A főpolgármester ezt a döntést - felsőbb iránymutatás hiányára hivatkozva - elodázta. S ekkor másodjára lép színre, szó szerint is, hiszen hozzászólását késése miatti szabadkozással kezdi, Klute ügyvéd (FDP), aki a városra háruló feladatok mellett az egyéni áldozatkészségre és felelősségre apellált és a szükséges intézkedések azonnali megtételét sürgette. Kezdeményezéseiről az újság is lelkesen beszámolt, de december 3-án Segíteni tilos! címen a cikk szerzője már rosszallóan arról írt, hogy a menekültek ügyeit csak a hivatalos szervek intézhetik, s ezzel a szabad Nyugaton elveszik az egyes emberektől a hathatós, azonnali segítségnyújtás jogát. A december 4-diki, második tanácsülés napirendjére felvették az SPD sürgősségi indítványát, amelyben a segélyösszeg megemelését javasolták, azzal a kitétellel, hogy ennek 1/3-át az egyiptomiak kapják. A CDU Moszkva
