Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)
A nyíregyházi zsidók pusztulása
A második törvény előírásai szigorúbbak. Ez már kisajátítja a 100 katasztrális holdon felüli mezőgazdasági ingatlanokat, ide értve az erdőbirtokokat is. A kisajátítás térítés ellenében történt, az Országos Földhitelintézet bonyolította le, majd átadta azt a Közjóléti Szövetkezetnek. Korábban már szóltunk róla, hogy Nyíregyházán csekély volt a zsidó tulajdonban lévő mezőgazdasági ingatlanok száma. A két törvény alapján mindösszesen nyolc birtok került kisajátításra. Olyan erdőbirtok pedig, amelyik a bejelentési kötelezettség alá esett volna, egyáltalán nem volt. 36 1944-ben újabb korlátozás lépett érvénybe, tulajdonképpen minden zsidóbirtokra kiterjesztve a törvények hatályát. Zárgondnokot neveztek ki az ingatlan működtetésére, felmondták a bérleti szerződéseket, az állatállományt pedig elkobozták. (Nyíregyházán 39 tehenet hajtottak el a tulajdonosoktól). 37 A zsidók ipari és kereskedelmi tevékenységének korlátozásáról az 1939. évi IV. törvény rendelkezett. Minden iparost és kereskedőt köteleztek arra, hogy újra bejelentse iparát, kereskedését. így tudjuk, hogy Nyíregyházán a működési engedélyek száma 3104 volt, ebből 873 tartozott a törvény hatálya alá. A törvény megtiltotta az állami egyedárusítási jogok megadását a zsidóknak, és az új iparigazolványok kiadását is mindaddig szüneteltette, amíg az adott településen a zsidó kézen lévő üzletek aránya 6% alá nem esik. 38 Ezt a törvényi előírást Nyíregyházán lehetetlen volt teljesíteni anélkül, hogy a lakosság ellátása hiányt ne szenvedjen. Éppen ezért 1943-ig az engedélyek megvonására vonatkozóan alig történt érdemi döntés. Sőt a levéltári források azt bizonyítják, hogy maga a város vezetése igyekezett bizonyos vállalkozásokat kivenni a rendelet hatálya alól, úgymond „közérdekből", legalább annyi időre, amíg a helyettesítésüket meg nem oldották. Az iparügyi miniszter 33 000/1943 sz. rendelete aztán szigorúan számon kérte a törvény végrehajtását, és a városban igazából ettől számítható az engedélyek megvonása. A törvények megszületése arra ösztönözte a tulajdonosokat, hogy valamilyen módon igyekezzenek kibújni annak hatálya alól. Hogy mentsék vagyonukat, földbirtokukat, kereskedésüket, vállalkozásukat adásvételi vagy ajándékozási szerződéseket kötöttek keresztényekkel vagy keresztény üzletfelet vettek be a vállalkozásukba. Érthetően ennek a hivatali iratokban nincs nyoma, de hogy ilyen előfordult, azt a Nyírvidék cikkei bizonyítják. A kritikus hangvételű írások támadták is azokat a keresztényeket, akik hazafias kötelezettségüknek nem tettek eleget, és nem jelentették az ilyen eseteket. 39 36 SZSZBML, V. B. 186.1. 47/1939. 37 Máté Klára: A zsidótörvények végrehajtása és a holocaust Nyíregyházán.(Kézirat a SZSZBML adattárában. L. sz. 363. 15. o.) 38 SZSZBML, IV. B. 411. Szabolcs vármegye alispánjának iratai. 2484/1942. 39 Kerekes György: Törvényes jogfosztás. (Kézirat a SZSZBML adattárában. L. sz. 353, 7. o.)
