Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)
A nyíregyházi zsidók pusztulása
A politikai jogfosztás első nyilvánvaló jele a honvédelemben a munkaszolgálat rendszerének a bevezetése, pontosabban annak a gyakorlatnak a felelevenítése volt, amelyik 1919-ben már működött. Akkor előbb a szervezett munkásokat, ezután pedig a zsidókat zárták ki a nemzeti hadseregből. Ezt az eljárást fogalmazza újra az 1939. évi II. törvény, majd az úgynevezett második zsidótörvény. A hadseregben sem tisztként, sem polgári alkalmazottként zsidó nem maradhatott, csupán fegyver nélküli fizikai munkát végezhetett. A munkaszolgálat időtartama előbb 3 hónap, majd 1941 májusától 2 év. A zsidók mellett a politikailag megbízhatatlan személyeket is munkaszolgálatra vezényelték. Előbb a hátországban vagy a hadsereg által megszállt területeken teljesítettek szolgálatot, később a frontvonal védelmének az erősítésére is alkalmazták őket. A keleti frontról 71 nyíregyházi munkaszolgálatos tért haza és kérte megrázó levelében a gettósítás alól való mentesítését — eredménytelenül. A zsidók kiszorítása a társadalmi, politikai életből a második zsidótörvény (1939. IV. tc.) 4. §-ával folytatódott. Ez egyrészt bizonyos feltételekhez kötötte a zsidók országgyűlési választójogát és választhatóságát, másrészt megszüntette városi képviseleti tagságukat. Nyíregyházán a képviselőtestületben 56 virilis tag volt, közülük 18 fő zsidó származású (32%). A választott képviselőtestületi tagok között három volt zsidó származású. Nekik az 1941. évi XIX. törvény értelmében be kellett jelenteniük, hogy zsidónak minősülnek-e, ha igen, képviselőtestületi tagságuk megszűnik. így Nyíregyházán a négy póttaggal együtt 25 főt zártak ki a város vezető testületéből. A zsidókat kizárták a civil szervezetekből, alapítványokból, szakmai érdekképviseletekből is. Nyíregyházi (Szohor) Pál polgármester javaslatára például a Kereskedő Ifjak Egyesületéből 12 főt töröltek, mert ahogyan az előterjesztés fogalmaz „az egyesület túltengőén zsidó jellegű". A gazdasági és politikai jogokról megfosztott zsidók számára fenyegető közelségbe került a "zsidókérdés" megoldásának egyik formája, az országból való kitelepítésük. Különösen azok után, hogy az úgynevezett hontalan zsidókat, akik magyar állampolgársággal nem rendelkeztek, egy 1941. július 12-én hozott rendelettel előbb Kőrösmezőre deportálták, majd onnan a határon túli Kamenyec-Podolszkba, ahol augusztus 29-én átadták őket a németeknek. Nyíregyházán sok hontalan zsidó élt, őket összefogdosták és internáló táborba szállították. Ezekből a táborokból közel 17 ezer ember került aztán Kamenyec-Podolszkba, ahol a németek három nap alatt mindnyájukat kivégezték. Pusztulásukról persze az itthon maradottak nem tudtak, csaknem feltétel nélkül bíztak a kormányzóban, kiről úgy gondolták, hogy nem engedné bántani őket. Nézeteiket megerősítve látták akkor, amikor a Belügyminisztérium augusztus 9-én a hontalan zsidók további deportálását leállította. 42 40 SZSZBML,V. B. 186. XI. 700/1944. 1318. d. 41 Uo. 42 Ságvári Ágnes: Holocaust Kárpátalján 1941-ben. Múltunk, 1992/2. 126. o.
