Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)
A nyíregyházi zsidók pusztulása
Nyíregyháza gazdasági szerepe, kereskedelmi központtá válásának folyamata 1858 után a vasút megépítésével felgyorsult. A megtelepedést biztosító törvény és a kedvező körülmények hatására meginduló gazdasági fejlődés példátlan módon felgyorsította a zsidók betelepedését is. Az 1848-as összeírásban még csupán 71 fő szerepel. Egy kivételével mindnyájan Magyarországon születtek. A családfők többsége kereskedő (11 fő), de van három gombkötő, öt szakács, egy-egy sóárus, serfőző, szabó és metsző is. A közösségben sok volt a fiatal. A 71 főből 62 fő 30 éven aluli, ebből 23 fő 10 éven aluli. 22 Két esztendő múlva készül el a város teljes lakosságát számba vevő 1850. évi népszámlálás. Mivel a lakosokat vallásuk szerint nem különítették el, csak a név és a foglalkozás alapján következtethetünk a zsidók számára. Ha a következtetésünk helyes, a népszámlás 23-25 népes családot talált a városban, így a lélekszám 90—100 fő lehetett. 23 A betelepülők közössége itt is igyekezett a vallási hagyományok szerint élni. 1843 szeptemberében Stern Emánuel, Mandel János, Goldstein Dávid, Lusztig Bernát, Klein Salamon városi lakosok sikerrel kérték a tanácsot, hogy halottaiknak a nyugati temető északi oldalán helyet biztosítson. Ugyanabban az évben kérték azt is, hogy Mandel Emánuel metsző ideiglenesen, Szent György-napig a városban tartózkodhasson. 24 1844. szeptemberében Goldstein Dávid nyitott kóser vendéglőt, 1846-ban pedig a Szarvas utcán már izraelita húsvágó szék is működött. 25 1865-ig a nyíregyházi hitközség a nagykállói rabbinátus felügyelete alá tartozott. Ekkor azonban megalakult Nyíregyházán is az önálló hitközség, és a város önálló rabbiszékhely lett. A Nagykállótól való különválást a lélekszám ugrásszerű gyarapodása indokolta: 1850 és 1869 között 1128 főre, több mint tízszeresére nőtt a városban élő zsidók száma, ez az összlakosság 5%-át jelentette. 26 A következő tíz esztendőben újabb példátlan létszámnövekedés tapasztalható. 1880-ban már 2053 fő él a városban. Alig több mint harminc esztendő alatt a betelepülők száma huszonkilencszeresére növekedett! Mindez a vasút megjelenésén túl a polgári egyenjogúság megadásával (1867) és a megyeszékhellyé válás (1876) pozitív hatásával magyarázható. A második hullámmal betelepülők többségét a Birodalom gazdaságilag fejletlenebb területeiről érkezők, illetve azok leszármazottai adták, ők jobban ragaszkodtak vallási hagyományaikhoz, ami az öltözködésben, a vallási előírások szigorú megtartásában is megnyilvánult. 22 SZSZBML, IV. B. 109. 23 SSZBML. V. B. 142/f. Nyíregyháza községtanácsának iratai. Összeírások 1850-1854. 1850. 1-2. kötet. 24 SZSZBML, V. A. 101. 16/16. 1843. szept. 22. No. 386. 25 SZSZBML, V. A. 101. 18/18. 1846. szept. 11. No. 365. 26 Riczu Zoltán: Zsidó épületek és emlékek Nyíregyházán. Nyíregyháza, 1992. (a továbbiakban Riczu, 1992) 17.
