Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)
A nyíregyházi zsidók pusztulása
Az ortodoxok (óhitűek) elítélték az asszimilációt és azt hirdették, hogy úgy is lehetnek jó magyar állampolgárok, ha megtartanak, megőriznek minden vallási törvényt. A „neológok" az iparosodottabb német nyelvterületről, Cseh- Morvaorszából érkeztek. Integrációjuk előrehaladottabb, alkalmazkodásuk harmonikusabb volt, mint az ortodoxoké. Nem ragaszkodtak a vallási előírások szó szerinti betartásához, így az engedmények következtében jobban beilleszkedtek a helyi társadalomba. Az izraelita valláson belül ilyen módon kialakult megosztást a harmadik irányzat elutasította. Azt hirdette, hogy meg kell őrizni azt az állapotot, a „status quo"-t, amikor a megosztottság még nem létezett. A három vallási irányzatnak gyakorlatilag Szabolcs megye minden nagyobb vallási közösségben voltak követői, ám tényleges szétválás, szakítás csak ritkán fordult elő. így a zsidóság a helyi társadalomban továbbra is egységes vallásként jelent meg. Közösen működtették egyesületeiket, iskoláikat és rituális intézményeiket. Nem így a gyorsan fejlődő és gyarapodó Nyíregyházán! A már régebben itt élők és az újonnan beköltözöttek között a vallási vita az önálló hitközség vezetőségének megválasztása okán erősödött meg. A korábban betelepedett zsidók vezetője, Szamuely Baruch azzal vádolta az ortodoxokat, hogy vallási fanatizmusuk felforgatja a város nyugalmát. Ha saját elveik szerinti, vagyis ortodox elöljárót választanának, a kétes jellemű, kóborló zsidóság ütne tanyát a városban. Az 1865-ös választás mégsem eredményezett szakadást a helyi zsidó közösségben. Az önálló hitközség irányvonala „kifejezetten konzervatív volt, a tagoknak mindemellett érzékük és megértésük volt a modern formák iránt, sőt a tagok nagy része kifejezetten modern irányzatoknak hódolt". 27 A szakadás Az 1876. XVII. tc. az úgynevezett emancipációs törvény elfogadása után, az országos kongresszus határozatait követően vált valósággá. Bár a nyíregyháziak a döntést halogatták, végül mégis állást kellett foglalniuk, hogy melyik vallási irányzathoz tartoznak. 1872-ben magukat „status quo"-nak nevezték, vagyis sem az ortodoxhoz, sem a neológhoz nem csatlakoztak. Ezt azonban hivatalosan csak 1877-ben deklarálták, nyilván attól félve, hogy ez szakadáshoz vezet, ami végül be is következett és az ortodoxok új hitközséget alapítottak. Egy esztendő múlva rabbit is választottak. A szakítás azonban csak 1882-ben vált véglegessé, amikor az illetéses hatóságok elfogadták az ortodox hitközség alapszabályát. A vallási intézmények működtetése és a hitközségek gazdálko27 Riczu, 1992. 36. o.