Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)
A nyíregyházi zsidók pusztulása
Nyíregyháza A zsidók Nyíregyházára történő betelepülése a város fejlődési sajátosságaiból adódóan más mint a történelmi vármegyéké. A lélekszám nem az ismert betelepedési hullámokkal arányosan emelkedik, hanem igazodik a település gazdasági, közigazgatási központtá történő emelkedéséhez, fejlődéséhez. Miközben - mint ahogyan erre már utaltunk - Szabolcs megye más településén már jelentős számú zsidó élt, Nyíregyháza a megtelepülésüket 1840. november 9-ig szigorúan tiltotta. Nemcsak lakást nem vehettek a városban, hanem még a Sóstón felállított, csak a furdőidényben használt épületekből sem vásárolhattak. 18 Mindez azonban nem jelentette azt, hogy az 1840. évi XXLX. tc. hatályba lépése előtt egyáltalán nem éltek volna zsidók a városban. Meghatározott ideig, a bírák engedélyével itt tartózkodhattak és kereskedelmi, valamint ipari tevékenységet folytathattak. Ezért intézkedett a városi tanács 1840-ben arról, „hogy az izraelita kereskedők ünnepeiken és szombaton tartsák zárva boltjaikat, mert tűrhetetlen, hogy valamely vallásfelekezet tagja vallástalanságot gyakoroljon." 19 Az 1840. évi XXIX. tc. szellemében a város is engedélyezte a zsidók betelepedését, számukra szigorú feltételeket állítva. Ezek egy része minden lakossá válni kívánóra vonatkozott, így pl. korábbi lakhelyének elöljárósága vagy földesura levelével kellett a városba érkezőnek igazolni jó magaviseletét, vagy polgárfelvételkor a meghatározott taxán kívül illett felajánlást tenni a város valamely jótékony intézetének javára. A feltételek másik része azonban csak a zsidókra vonatkozott, pl.: nem engedélyezték számukra a házvásárlást, mivel a város statútumai szerint akinek háza volt, az szállásföldet is vehetett, polgárságért folyamodhatott és részesülhetett a város közjövedelmeiből. Nem engedélyezték továbbá a bérelt legelőkön, illetve a városi gyepen való marhatartást sem. 20 Az első betelepülő, Fried Jakab tokaji kereskedő kérvényét az elöljáróság 1840. november 9-én bírálta el: „miután becsületes magaviseletéről és kereskedés folytatásáról hiteles bizonyságlevelet mutatott, az végeztetett, hogy ha a folyamodó élelmezésének bizonyos és törvényes módját felvilágosítja és űzendi, a tűzi eszközökre, s egyéb számos közjavát illető jótékony intézetekre adandó segedelemnek befizetése mellett, lakosnak be fog vétetni. " 21 Nyolc esztendő múlva, az 1848-as összeírásban azonban neve már nem szerepel. Feltűnnek viszont a Tanácsköztársaság népbiztosának, Szamuely Tibornak az ősei. Samuelis Baruck és Róth Mária öt gyermekével költözött Büdszentmihályról a városba. Gyermekeik, unokáik gabonakereskedők lettek, házuk a Búza téren állott. 18 SZSZBML, V. A 101. Nyíregyháza mezőváros választott hites közösségének iratai. Jegyzőkönyvek, (a továbbiakban V. A. 101,) 13/13. 1839. aug. 19. 19 Margócsy, 1993. 385-402. o. 20 SZSZBML, V. A. 101. 18/18. 1846. aug. 3.; V. A. 101/h. Nyíregyháza mezőváros választott hites közönségének iratai. Szabályrendeletek. 39/39. 1840:15. A város gazdáknak szép jövedelmet biztosított a jó piaccal bíró marhatenyésztés, ezért nem engedték a bérelt legelőkre a szállásfölddel nem rendelkezők állatait. 21 Uo.
