Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

szolgálatban. Érdekes, de április 16 és május 22 között a mi nagycsaládunk nem találkozott egyetlen korrekt, emberséges csendőrrel sem. Kezdettől fogva rendszeres volt a verés, a testi fenyítés. A vallásos zsidókat különös élvezettel és kegyetlenséggel alázták meg. A pajeszt, a szakállt általában nem ők vágták le, hanem levágatták egy másik szakállassal. Nem mindig ők pofoztak, egymást pofoztatták a zsidókkal. Egy, a sátoraljaújhelyi gettóból deportált barátommal folytatott beszélgetés során arra jöttünk rá, hogy a csendőrök — valószínűleg — valami módszertani felkészítést kaptak testi-lelki meggyötrésünkre. (Mint az SS káderei a dachaui koncentrációs táborban.) Bizonyíthatja ezt, hogy nálunk és a tőlünk 100 km-re lévő gettókban alkalmazott módszereik hasonlóak vagy ugyanazok voltak. A Sztójai-kormány júniusban két ülésén (20-án és 23-án) tárgyalta meg a deportálások helyzetét. Az első ülésen Endre László hosszú jelentésében csak az elhurcoltak számára vonatkozó adatok voltak igazak. Hazug cinizmusára jellemző, hogy „emberséges, keresztény szellemiségű" végrehajtásról beszélt. A zsidók számára „üdítő szolgálat" megszervezéséről is számot adott. A gettókban és gyűjtőtáborokban általa személyesen tapasztalt állapotokat „nyugodt kiegyensúlyozott, kielégítődnek minősítette. Nem említette meg a szörnyű körülményeket vagy az elkobzott pénz, ékszerek és más értékek stb. további sorsát. A jelentését végighallgató külügyminiszter-helyettes a hazudozás hallatán gúnyosan jegyezte meg, milyen kár, hogy ő nem zsidó, így nem vehet részt ilyen, a tájékoztató szerinti kellemes kirándulásokon. A csendőrség főfelügyelője ugyanitt mondta el, hogy a zsidótalanítási műveletekben részt vevő 20 ezer csendőr közül fegyelmi intézkedést csak hárommal szemben kellett foganatosítani. Az 1. és a 2. zónából a május 15. és június 7-e közötti 24 nap alatt 92 szerelvénnyel összesen 289 ezer zsidó vallású magyar állampolgárt szállítottak a Harmadik Birodalomba. Ez napi 12 ezer fős átlagot jelent. A minisztertanács ülésének idejére a 3. zónából további 23 szállítmánnyal 50 ezer főt deportáltak. A magyar vidéki zsidóság vesztesége ekkorra már meghaladta a 350 ezer főt.