Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

szitok- és ütlegáradata. A nekik szórakozást jelentő látványt szorgalmasan fényképezték a helyőrség egyes tisztjei, míg a városi lakosság többi rétege részéről a reakció (akárcsak a mi csoportunk esetében) ekkor is vegyes volt. A gettó teljes kiürítése utáni vasárnapon Nyíregyháza polgármestere örömmel tájékoztatta a templomból kijövő és a városháza előtti téren gyülekező embereket: „Ha7a Istennek! Ez az első vasárnap, midőn városunkban zsidómentesen tarthattuk meg istentiszteletünket." Bezzeg nem volt benne anynyi emberség és kurázsi, mint Erdőhegyi főispánban, aki inkább lemondott magas tisztéről, de nem volt hajlandó irányítani a megyében az intézményesített tömeggyilkosság előkészítését. így lett 1944. május első felében Nyíregyháza város, június 5-e után pedig Szabolcs vármegye (és a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) egész területe Judenfrei (zsidómentes). A simapusztai gyűjtőtáborban Simapusztán a tanya keleti legszélén levő dohánypajtába kellett bevonulnunk. A pajta egyik bejárata a csendőr-őrlánc felé, a másik a majorság közepe felé nézett. Mellettünk és előttünk további gazdasági épületek: pajták, csűrök, istállók. Lassan ezek mind-mind megteltek. Az őrlánc vonalából kalapálás, beszédfoszlányok hallatszottak. A bejárathoz menve láttuk, hogy a tábort körbevevő drótkerítés telepítése folyik. A földbeásott facölöpökre akkor szegezték rá a tüskésdrótot, 4-5 sort vízszintesen, kettőt-kettőt átlósan és merőlegesen. Pali azonnali következtetése a látottakból az volt, hogy itt biztosan nem 10 napig leszünk. (Igaza lett.) Az ácsolási munkát végzők — mint az később kiderült, — a gettóból idevezényelt zsidó iparosok voltak. Munkájuk befejezése után a