Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

eddigi helyükön a városban, hogy e szervezeteknek és intézményeknek legyen legalább módjukban a bekövetkezendő szenvedéseinket enyhíteni. A jóságos istenhez fohászkodunk, hassák meg e könyörgéseink a lelket, melynek gondozására eddig mi is rá voltunk bízva. Talán lehet, hogy több ezernyi lélek hálasóhajtása áldást fog hoznia könyörülőkre és egész vármegyénkre is. Nyíregyháza, 1944. május 5. Mély alázattal A nyíregyházi zsidó lakosság nevében A NYÍREGYHÁZI ZSIDÓ TANÁCS" Mint látható, a városiak gettóban tartása néhány napra korlátozódott. Május elején őket is elnyelte a gyűjtőtáborok pokla. Ettől kezdve már ők is közvetlenül megismerkedtek a csendőrök módszereivel. Áttelepítésüket, őrzésüket és a tábor felügyeletét is csendőrök látták el. A gettó kiürítésekor a legnagyobb csoportot a városi zsidóság tette ki. Döntő többsége Harangodra, kisebb része a már amúgy is túlzsúfolt Nyírjestanyara került. Sok év múlva egy korabeli feljegyzésben olvastam, hogyan vonultak a nyíregyházi zsidó családok, akiknek ősei is itt éltek. Akik segítették a város mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari fejlődését. Sírva búcsúztak városuktól a zsidó kereskedő, iparos és tanító családok, akik művelői és terjesztői voltak a nemzeti kultúrának. A hosszan elnyúló menetet az emlékezetes vasárnap délelőttön a városközponton hajtották keresztül. A korzó tele volt. A szomorú tömeg búcsúját, sírását elnyomták a város ordas szellemű körei által közvetlenül e célra felfogadott zenekarnak a Korona erkélyén elhelyezett hangszóróból bömbölő indulói. Az időzítve megrendezett cirkusznak része volt a csendőrkíséret