Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

tak bennünket egy, az addigi életünkben ismeretlen jelre, a sípszóra. Annak hallatán mindenki köteles volt megállni és várni az azt követő utasítást. Ez a gyakorlat később a gyűjtőtáborban állandósult. A csendőrök és a gettórendőrök szinte kizárólag ezzel mozgatták az összezárt tömeget. Mindez ugyanakkor igen sok félreértésre is okot adott, és ez mindig nekünk okozott bot-, gumibot- vagy puskatusütéseket. Simapusztán, amikor mindenki a pajtákban volt, nem tudtuk, a sípszó kinek szól, mit jelent. Volt eset, amikor a sípszóra mindenki igyekezett kifelé, közben az nem sorakozót jelentett, hanem csak két egyenruhás így adott egymásnak jelzést, figyelmeztetést. A kiürítés során a kirendelt szekerekre csakis a csendőrök által kijelölt járóképtelenek ülhettek fel. Ebéd aznap nem volt. Valakik elől kinyittatták a Kossuth utca elején lévő deszkakaput, és erős csendőrkíséret terelt bennünket a város utcáin át az ismeretlenbe. Akkor még nem tudtuk, hogy hova visznek bennünket. Amikor menetünk elindult, az addig visszafojtott rémület sírásba, hangos zokogásba csapott át. Szerencsétlen menetünk, melynek tagjaiba az utolsó napok beleszuggerálták a félelmet, ténylegesen rémisztő látvány volt. A tíz nappal azelőttihez hasonlítva is fehérek, soványak, rongyosak voltunk. A batyuk és csomagok laposabbak, kisebbek lettek. A járdákon a járókelők között voltak, akik tapsoltak, kiköptek, volt, aki fényképezett, gúnyos megjegyzéseket tett. De voltak, akik elfordultak, sietős dolguk akadt, sírtak, és olyan is előfordult, hogy kenyeret, zsemlét stb. dobtak közénk. Felötlött bennem az ismerős péktől hallott hír, miszerint külföldre visznek bennünket dolgozni. Ahogy láttam és megítéltem, ez az embertömeg képtelen munkára. Minek viszik a csecsemőket, súlyos betegeket, nyomorékokat, öregeket? Ők mire kellenek? Ilyen összetételű tömegnek csak kis része képes fizikai munkára. Valami más lehet a cél, valami más fog történni velünk. Zoli bácsitól és aputól hallottak jutottak eszembe. Amit ők mondtak a tömeggyilkosságokról... Goportunknak a város szélén elrendelt pihenőnél a jól értesültek már tudták és tovább is adták a hírt, hogy menetünk a simapusztai gyűjtőtáborba tart.