Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

(A település neve ma már Felsősima.) Az oszlopunkba tartozó egyik kocsist kérdeztük meg, aki előbb szabadkozott, majd megerősítette a hírt. Ő — ismerve jövőbeni lakhelyünket — azt nem értette, hol fog ennyi ember elférni, lakni, aludni, enni stb. Mi lesz a betegeinkkel? Szerinte a táborig még 8-10 km van hátra. Egy nagy kiterjedésű uradalmi majorba délutánra értünk. A csoportot csendőrkordon fogadta. Névsorolvasás nem volt. Egy csendőr leszámolta az előtte elvonulókat, majd 600-800 főt egy-egy pajtába tereltek. Sokan maradtak fedél nélkül a szabad ég alatt, közöttük kisgyermekes családok is. A mi simapusztai kitelepítésünk napjaiban a gettó más utcáiból, házaiból többi vidéki családot Nyírjestanya mezőgazdasági építményeibe zártak. Az így megüresedett helyekre költöztették át április 24-étől kezdődően azokat a városi zsidó családokat, akik addig a gettón kívül lévő lakásaikban laktak. A megoldás hasonló volt a vidékiekéhez, csak nem kellett 10 km-eket gyalogolniuk, és őket nem a csendőrök, hanem a városi rendőrök telepítették át, türelmesebben, főleg kevesebb megalázassál és veréssel. A városiak gyűjtőtáborba való kitelepítése előtt a Zsidó Tanács még egy utolsó kísérletként kérelmet írt a város és a megye vezetőihez, valamint Seidlhez. „ZSIDÓ TANÁCS NYÍREGYHÁZA" Az emberileg alig elképzelhető mélységű hasadék legmélyebb fenekére taszítottak nevében egy utolsó jajkiáltással fordulunk vármegyénk első polgárához Mi úgy érezzük, hogy — hibáztatandó emberi ösztönökből folyó csekély kivételtől eltekintve — mindnyájan az egész életünkben az emberi tisztes-