Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

landó fizikai és lelki stressz, az éhezés (amelyet már itt is átéltek családok tömegei), a nem kellő tisztálkodás fizikai leromlást és betegséget okoz majd az új, előttünk ismeretlen helyen. Milyen szörnyűség vár még az ártatlan anyákra, gyermekekre és öregekre? E becstelen korszak eddig is teljesen kiszolgáltatott bennünket az eltelt 10 nap alatt megismert csendőrök kénye-kedvének. Mi várható még ezután? Itt is megkeserítették mindenki életét, de mostantól esetleg egy, a külvilágtól elzárt tanyán eddigi kínzóink minden dühüket rajtunk fogják kitölteni. Már csak azért is, mert nekik is rosszabb lesz soruk, mint a városban eddig volt. Házunk minden lakója sírt, zokogott. Jogosan félt a holnaptól. Áthallatszott a szomszédos házak lakóinak jajveszékelése is. Annyi hírt kaptunk még, hogy a Zsidó Tanács megpróbálja a lehetetlent. Kéréssel fordul az illetékesekhez kitelepítésünk későbbre halasztása érdekében. Utolsó gettóbeli éjszakánk hangos reménykedéssel telt el. Csak a két kicsi aludt. A többiek a várható történéseket latolgatták. Talán lesz annyi emberség az illetékesekben, hogy a gettólakók kérelmét méltányolják. Az az éjszaka nagyon nehezen telt. Korán reggel már lehetett hallani a házak lakóinak ébresztőt elrendelő gettórendőrök sípszavát, kiáltozásait. Sor került a mi házunkra is, amelyben több mint tíz napot töltöttünk el. Nekem a behozatalunk során kapott kiadós verésen, az SS-tizedessel történt incidensen és néhány máshol szerzett plezúron kívül semmi sérelmem nem volt. De apu, nagyapa, Zoli bácsi elszakítása, anyunak és más hozzám közelálló embernek megverése és szidalmazása, megalázása soha el nem múló nyomokat hagyott bennem. A kiszolgáltatottság, azok az embertelen körülmények, amelyeket április 16.-a óta láttam és átéltem, nekem, az akkor 13 éves gyereknek rémálom volt. Ekkor el sem tudtam, tudtuk képzelni azt, hogy ettől még rosszabb is lehet. Az áttelepítésre váró sokaságot — délelőttre — névsor alapján állították össze, majd sípszóval rendelték a házak elé, azok vonalába sorakoztatták fel. Valóban tömeg volt. Ameddig csak elláttam, végig a Kossuth utcán hatalmas, rendezett sorokban összeállt embertömeg. Már itt a gettóban hozzászoktat-