Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

őrség tanácsadó szervként a helyszínre ki fog szállni..." Egy-egy zónában a SEK létszáma a kiszolgáló személyekkel (gépkocsivezetők, telefonkezelők, gépírók stb.) együtt összesen csak 20-40 fő volt. De ezt igazolja az is, hogy a nyíregyházi gettó parancsnokának hivatalosan Dr. Horváth Zoltánt, helyetteseinek Dr. Cziráky és Dr. Ujfalussy rendőrtiszteket nevezték ki. Személyes tapasztalataim a német-magyar partnerségről Nyíregyházán 1944 tavaszán: Seidl munkatársa, így a nyíregyházi gettónak, majd a simapusztai gyűjtőtábornak (a többi 3 gyűjtőtáborét nem tudom) közvetlen felügyelője egy SS-tizedes volt. A 20-25 év közötti SS-es előtt — mintha legalább tábornok lenne — úgy bokáztak a fényes csizmájú csendőrtisztek. „Jawohl, Herr Rottenführer! (Igenis, tizedes úr!) E fiatal tizedes kísérete rendszerint csendőrtisztekből állt, jobb csuklóján bőrrel bevont lovaglópálcával sétált kíséretével a gettó utcáin, majd a simapusztai pajták között. Ha üldözöttel találkozott, s az illető nem vette idejében észre közeledésüket, leverte fejéről a sapkát, kalapot. Mindig feltűnő érdeklődést tanúsított a sárga csillag állapota iránt. Egyenesen van-e felvarrva, nincs-e felválva, nem patenttel erősítették fel, hogy könnyen levehető legyen stb. Mindezeket pálcájával a csillagot piszkálva igyekezett megállapítani. Ha valakit megállított és kérdezett, pálcáját az illető álla alá helyezve emelte fel annak fejét. Számtalan esetben köttetett ki, csuklóztatott, de veretett is egymással (!) gettólakókat minden indok nélkül. Egy alkalommal a már említett kútnál voltam vizet venni. A kút nyikorgása miatt nem vettem észre a tizedes és kísérete közeledtét. Először rám ordított, majd többször az arcomba vágott pálcájával. Ma már tudom, okosan, jól tettem, hogy nem szaladtam el a további ütlegek elől, mert az (esetleg) „szökési kísérlet miatti fegyverhasználat"-ot jelenthetett volna. így megúsztam hurkás képpel a vele és kíséretével való első s egyben utolsó közvetlen találkozásomat. Ha a tizedes és kísérete feltűnt, az utca kiürült, a házak kapui, a lakások ajtói bezárultak. Mindez nem zavarta őket abban, hogy pusztán szórakozásból be ne nyissanak egy-egy udvarba. Simapusztán — tartva a járványtól — vi-