Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

V. A gépezet

táborába vittek rabszolgamunkára. Nekem az élet, társaim többségének azon­ban a kínszenvedés (az is csak egy ideig) utáni halál jutott. Mert a táborokban a munka szerves része volt a terrornak, a megaláztatásnak, egyben eszköze is a foglyok szándékos megölésének. Tény, hogy sok koncentrációs tábor halálo­zási aránya megközelítette vagy elérte a haláltáborokét. A hozzátartozók tu­domást szerezhettek a túlélő társaktól vagy a tábornyilvántartásból az itteni ál­dozatok sorsáról, ritkább esetekben örök nyughelyük is ismertté vált (mármint a felszabadulás után). Auschwitzban és Birkenauban az SS-orvosok gyógyító munkát nem végez­tek. Fő feladatuk a táborok hivatalos programjának megvalósítása volt. Emel­lett mindkét helyen egyaránt végeztek kísérleteket élő férfi és női foglyok tö­megein rák-, iker-, sterilizációs kutatások, valamint gyógyszerek hatásának mé­rése és ellenőrzése végett. A foglyokat ugyanis semmilyen törvény nem véd­te, sőt, ha szükség volt rá, a külföldi gettókból, Belgiumból és Hollandiából is rendeltek és kaptak jó fizikumú, egészséges kísérleti alanyokat a táborok labo­ratóriumai. Himmler meghirdette a zsidók munkaerejének fokozott felhasználását és vagyonuk megszerzését. Ennek is következménye lett a deportálások számá­nak és az elgázosítási akciók méreteinek növekedése. A „csúcsteljesítményt" — napi 10-15 ezer fő megsemmisítését — 1944. május—júliusban, a magyar zsi­dók tömegeinek érkezésekor érték el. Ekkor voltak napok, amikor 2-3 szerel­vény állt a rámpán, további 2-3 pedig az auschwitzi állomáson várt sorára. A több ezres őrség, a leírhatatlan kegyetlenségű terror ellenére Auschwitz fennállásának öt éve alatt több száz fogoly szökött meg. Közülük sokat nem fogtak el. Egy szökött auschwitzi fogoly visszaemlékezésében így írt erről: „Az vezérelt, hogy ha nem szököm meg, innen élve nem szabadulok. Hírt kellett vinni a világnak erről a borzalomról. Ahol elmondtam a táborban történteket, nem hitték el. Volt, ahol betegnek tartottak (és ezt meg is mondták), javasol­ták elmeorvosi vizsgálatomat."

Next

/
Oldalképek
Tartalom