Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló

Ágostonék is és vélek egy mérnök. Oda és vissza felé is be mentünk Daróczra, Bárdosékhoz. Ők senki se voltak Ománba, Sofit is ki lelte a hideg és Edvárdot is. Fáninak kiüsse volt a hóna alat és az / öreg Bárdost a köszvény bántotta nagyon, haragudtak Guldinyiék, hogy senki se vót Daróczrul nálok. Még nem is emiitettem naplómba, hogy én most nagyba készülök Hontba uj év után, ha Miklós le megy a számadásokkal. De mindenki ijeszt hogy Mariska is meg fázik a hosszú úton, és nekem is, mostani álapotomba könnyen meg árthat. Egész utolsó pillantatokig kétséges volt menetelem. Mind a mellet minden holmimét el készítettem, mit vinni akartam az útra, mostam, vártam. / Uj Év 1854 j

anuár. Az Úr Isten szent nevébe kezdem ezen évet. Vezérelly Atyám! az Élet göröngyös utain, s engedd nyugodtan viselnem a rám mért kedvetlenségeket, végetlen kegyelmed el rejtve tartya előttünk a jövőt, bár én nem kébzelek többé szépet jövőt inkáb csak mindég rosszabtúl félek. Istenem, csak a Gyalázattúl és bukástúl őriz meg. 2 Tanuár hétfőn

. 1854. Mint egy két óra tájban, csak ugyan ki indultunk arra a rég óhajtót kedves hosszú útra. Az Atyánk Miklós és én Mariskámmal is. A szekérre csináltunk sátort ponyvábul, de nagyon alacsony alkalmatlan volt, azért még Csernelybe le hajítottuk. / Még nem volt egésszen este, mikor Arióba értünk, s ott háltunk. 3 T

anu. reggel tovább folytattuk utunkat. Rima Szombatba ebédeltünk, az arli zsidótúl kaptunk gyeként a kocsinkra mely igen jól esett, kivált arra a kis lyányra nézve mer nagyon kemény hideg volt, ámbár a Nap gyönyörűen sütőt, de fel öltönyeink, s a férfiak szakála bajsza csupa zúz volt, mind a mellet a hideget egy cseppett se érzettük. Mariskámmal leg kisebb bajom se volt, majd Karmaczig (?) aludt, fel ébredve papát kért, lekváros vajos tésztát süttem neki az útra, abul adtam mindég / kezébe, ha kért. Kis idejig fel volt, nézet ki a lovakra azután kébzelve, hogy ringattyák, megint aludt. Valami 8 óra tájba este Losonczra értünk, ahol Miklós volt koszton, Szlyuka nevü becsöletes csizmadiánál háltunk. Igen jó emberek. 4 j

anuár vagy 7 óra tájba reggel, ismét tovább folytattuk utunkat. Én dobogó vággyal közeledtem azon tájék felé mely oly sok kedvesseimet rejti előlem, ha el gondoltam, mit fogok érzeni, ha meg látom jó Szüleimet! Rózsámat! jó Rokonimat, mingyár sirhatnám volt. / Szivem szinte dobogót ha el kébzeltem a rég nélkülözött viszont látás boldogságát. Losonczrúl ebédre Kellőbe (?) mentünk, a ki bizon jó hajtás. Szegény Gyura Istványnét két hét előt már el temették Zsuzsi Néni magába van csak most. Igen szivessen fogadott bennünket, még almát is adott Mariskának az