Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
útra. Ebéd után ismét tovább mentünk. A mai utunk nem olly kellemes volt, mind a tegnapi. Reggeltül ólta hófuvatagba utaztunk, Szakáltúl Dúsáig nyom nélkül, igen nagy bajjal mentünk, és megint Kellőiül Kis Uj faluig nagyon rosz utunk volt. Egy helen már dőlni is kezdtünk. Még nem nagyon / setét volt, mikor Ebeczkre értünk, Mikulaiékhoz száltunk. Samu Dubraviczkival már ot vártak bennünket, de akor éppen Turcsanyiéknál voltak Mikulai Jankóval is. Ahogy le rakodtunk, az Atyánk és Miklóssal oda mentek át, s rövid ot múlatás után minnyájan vissza jöttek. Samu szegény nagyon örült, hogy meg látta Mariskát, mingyár kezére vette, csókolta, igen jó szivü fiu. Másnap, 5. jajru, azaz csötörtökön reggel el mentem én is, és minnyájan Gorcsányiékhoz. Ilka már egészen ki fejlődött. Onnan azután Plachy Feriékhez is, őkis már Ebeczken laknak, a kis tóth uj falusi pusztán az előt. Már volt 11 óra, a hogy el indultunk Ebeczkről, / s dél utáni egy óra, mire Pribelre értünk. Laszkáry Úrék épen akkor keltek fel az ebédtül, azután nekünk újra tálaltak. Rövid ot múlatás után én Gyuránéhoz mentem, mondtam Laszkáriné Asszonynak is hogy ot fogok majd hálni is, hogy it ne alkalmatlankodjak azzal a kis gyermekkel, ha nem ő nagyon szivessen hitt, hogy minden esetre hozzájuk gyüjek viszsza éjszakára, hogy Gyuráéknál szűk az alkalmatosság. Vladár Emma is ot van. Miklós is velem jött, s falu közepén élőnkbe jött Gyura Lajos Gyulával, a ki majd nagyobb az apjánál. El csudálkoztak látásunkon. Kivált engem senki se gondolta, / hogy télbe jöhessek kis gyermekkel. Ők Zsankához mentek, monták Nina is ot van, elősször mink Cséri bácsit s az öreg Kalmárnét látogattuk meg, az utóbbi szegény mingyár sirt a hogy meg látta Miklóst. Igen szegény helyzetben él Icskóval (?) is, emlegette, minő szomorú neki most, ott nincs senkije, miólta jó testvérje (szegény boldogult Anyánk) meghalt. Miklós sírt vele, a visza emlék őtet is fájdalommal töltötte el. Nekem is nagyon nehezem volt, a mint a most oly puszta lakházat meg láttam. Mire Gyuránéhoz értünk már őt is hon találtuk, mind tőle várni lehet, a leg szivesebben fogadott. V. Emma is ot van, még szeb mind / valaha volt, a sok bu kissé meg halványította, de még érdekesebb. Gyuráné azt mondja ő leg jobban érzi minnyájok közt a csapást, mely házokat érte. Nagyon jól el mulattam Gyuránénál, a ki sehogyse akart Laszkáriékhoz ereszteni, miután pedig Mariskám is este fele kötekedni kezdett, a mi szokássa mikor álmos kezd lenni, gondoltam mit csinálok ot vele, ha sirni fog dajka nélkül zsenirozottabb helen, ugy azután Gyuránénál maradtam, csak Miklós ment vissza. Másna p Víz kereszt p éntek . 6 j anu. Késő keltünk, egész utamba nem volt oly jó fekvésem, mind az éjjel. Már Miklós perelve jött oda / mért nem jövök, hogy Laszkári Urék Blaskovicsékhoz készülnek, meg Zsankához is
