Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
a gyűlést. De biz a csak ugyan el kezdett gyűlni az oszló fü s papsajt alat. Szerdán este ki csücsősödött, s csötörtökön 2dik sze pt már reggel meg volt ösmerni, hogy csak ugyan gyűlik. A mult éjjel töbször raktam rá meleg papsajtot s vizébe mostam mer fájt ha soká volt egy rajta. Azután csinált rá a Bacsóné orvosságot a mely alat ki gyűlik. Mézet tet kis serpenyűre azon hagymát meg pirítot, egy kis tiszta viaszkot / szappant és édes tej sürüt tett bele, azt eggyüt össze forralta, s melegen a mellemre tettük. Épen 12 óra volt délbe mikor rá tettük, két órákkor mást tettünk, s este előt öt órákkor már meg fakajtotta, de akkor csak kevés futót, megint azt tettük rá s az után hét órákkor, mikor újra ki bontottuk csak ugy dőlt belőle a sok bele sült tej. Még azután reggelig ezt tettük rá, minden két órában változtatva, reggel pedig azután maszlag levelét (it csuda fa lapunak hiják) az húzta a genetséget ujnyi vastag s hosszú / genetségeket húztam ki belőle anynyira be keményedve, mind ha húsdarabok lettek volna. Hála Istennek, nem nagyon fáj alatta. Sokkal jobban fájt még oszlattam a gyűlést mind mikor már ki gyüllöt, csak az Ur Isten szerencséssen be gyógyitaná. Holnap lesz egy hete a hogy meg fakadt (ma szerda 8. sze p t. Kis asszony na p van) , de már semmi genetség, csak tiszta tej fut belőle, még ugyan nem merem a lyánkának szopni adni, mer igen közel van a sebb a mely bimbómhoz. Már el mult két hete, a hogy nem szopott belőle. Csak adná az Isten hogy szoptathatnék mind a két mellyembül / mer most is már többet is ki szopna Mariskám, hát még ha nagyobb lesz. Még el felejtettem fel irni, kis kutyát is szoptattam, az ománi komám asszony javaslássára, mások szerint pedig szent Györ nap előtt fogót Békával (a jobb lábával) huzogtam, mind semmit se ért. Vasárna p. 12 sze p t. Mária neve , búcsú 852. hítuk ebédre Ománbul Guldinyiékat, a szilvási finánczot nejével de el nem jöttek, mer a komám asszony meg betegedett, nem is volt egyéb vendégünk csak Potenkin (a ki most Ománba irkál s Guldinyiéknál van koszton) és Eduárd. Este előtt Keviczkiné, a testvérjénél van Marikánál, most. / Szerdán 15 sze p t. 1852. dél előtt el jött Laszkáry Úr, it mulatót Szombatig. 400 forint hibázik a kasszába, sokat kötöttünk, nagyon is boszantotta Laszkári urat, de még is nagy becsületességet fejtet ki irányunkba más urasság rosszabbul bánt volna tisztyével ily esetbe. írtam mamámnak levelet. Vasárna p 19 sze pt. - Mariskámat ölembe tartva írok. Dél után fel szekeresztünk Ománba azt hallottuk Guldinyiné beteg. Mariskával már kocsin is ült Antal Mari, csak mondja a cserneli zsidó hogy ne vigyük oda a kis lyánt, mert Guldinyinének himlője van hát azután csak maga ment el Miklós, de csak Daróczra, mer Guldinyi is ot volt Edvarddal. /
