Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló

mat vele. Épen Zsitnyjánszkinak adtam früstököt, a mint jöt. meg kent a kamrába s azt mondta hogy egy néhány nap alat meg lesz a kis baba. én hinni se akartam, mer még öt hét Mária neve napig, s én akkor vártam magamat. Ő azután haza ment, de engem mind jobban elé fogtak a fájdalmak, még tököt is elmentem keresni a kukoriczába / a hogy onnan elé jöttem, nyulat nyúztam három kicsint (melyeket Miklós tegnap fogót a kenderbe, a nyövők mellet volt) el küldtem megint Andrásnéér, már nagyon sűrűn fogtak nagyon nagy fájdalmak, láttam nem jó vagyok. S két órákkor dél után, az Úr Isten megsegítet, szerencséssen meg született kis lyányom. A hogy meg lett, mingyár enni kértem, ollyan éhes voltam, mivel még ma nem esett semmi jó. Tegnap még kenyeret süttem, babot ültettem, apadot ki sepertem. Vasárna

p 8dik aug 852. Komáknak az ománi kasznárékat hitük. Guldinyi Dávidot hitvesével Írattuk be, Laszkáriékat és Rózsát Samuval. 60 pengőt adtak a lyánkának, Mária / Matild és Herminának kereszteltettük de Mariskának híjuk. Küldőt a komaasszonyom kétszer a héten enni. Szilváson keresztelték, csötörtökön 12 auguszt 1852 az Úr Isten segítségével már ma magam főztem. Hétfőn 16 auguszt

, dél után el jött Guldinyiné, a komám asszony Ománbúi hozót kalácsot és Mariskámnak is a kolozsmáját el hozta (az itteni szokás szerént kereszt anyai ajándék), két fejkötőt, másfél rőf piros és annyi zöld pántlikát, csipkét ingre két rőf pergált és két rőf igen széles piros virágú pergált / viganóra. El is felejtettem fel írni 9 auguszt elment Zsitnyjánszky, 20 forintot füzetet 20 napra. Vladár jöt el megint este Potenkin is it ebédelt. 15 auguszt vasárna

p nag

y B. Asz. Miklós elment Apátfalura búcsúra, Potenkinnal (a ki most már Csernelybe irkál) Zsitnyjánszkihoz mentek, ő apátfalván van. Csak hétfőn reggel tértek meg, engem nagyon is nyugtalanítót hogy Miklós oda maradt kivált, hogy meg ígérte, hogy éjszakára semmi esetre se marad ot búsultam rajta éjszaka kivált, sokszor voltam fel Mariskám- / mai, akkor az embernek minden féle eszébe jut, Isten tudja minő társasságokba elegyedik - a rosz társasságok pedig sokakat meg vesztegettek már kártyán is féltem sokat veszít, mer fájdalom hajlama van hozzá, töb ízbe álmodtam is vele, az éjjel is csúnyákat, alig ki virradt haza jöttek, az egész éjet kártya mellet virasztották át, Miklós egy pengőt veszítet a mint mondja. Kedden 17 auguszt 1852 dél után el ment Miklós Csernelybe, Potenkinhoz Zsitnyjánszki is oda ment az apátfalvai kántor fiával. Már egésszen be setétedett s még se jöt vissza, ki se mondhatom / minő érzésbe voltam, azt gondoltam, megint ott tölti el az éjszakát, egészen két-