Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versei - (Levél Szliácsról)

De kit ifjan el-kitép a

1 végzet Mint zivatar ifjú törzsököt, Kinek keble lánglobogva égett 'S érzelem hevében egyre nőtt. Kétszerezett fájdalmunk oly felett, 'Sz benne reményünk eltemetve lett. Ily fájdalom tölti el kebelét Pályatársid mindenikének. 'S mind azoknak, kiket a' jelenlét A' keserv, bú egybegyüjtének. Ifjú küzdő! szép, de nehéz pályán Azon más czélt és nem ilyet várván. A fájérzet bánatos könyeket Zokogás közt akaratlanul Hullatt szemünkből hűlt hullád felett Mely kihamvadt oly váratlanul, Hogy kétkedőleg merengünk azon... 'S a' valóval csak nő a' fájdalom. De hiába minden köny 's zokogás! „Van még az élet után élet" Ezen hit legyen a' vigasztalás „'S hogy mint az úr akarta ... úgy lett." Mondjuk inkább: Ifjú! Isten veled! Béke lebegje körül nyughelyed (Levél Szliácsról)* (1887) Néhány napja, hogy vettük leveledet, S abban a költői hangzású verseket. Megérdemelték hogy halogatás nélkül Válaszoljunk rájuk - ámde ne vedd vétkül Hogy válaszunk csak most ólom lábon megyén, Ennek nagy oka lett itt e fürdő helyen, Tán meg is előzte a hír levelünket, Mely már is tudata, mi ért itt bennünket. Épen vacsoráztunk Bukovszky Janival, Midőn egyszer vagy tíz vésztorok felrival, Hogy tűz van, hogy égünk, jaj-jaj! vizet ide! * Kézirat, szemmel láthatóan nem tisztázott fogalmazvány; nagyalakú ívpapiroson.