Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versei - Schnell Károly felett

Schnell Károly felett* Végtelen tenger az élet, - rajta Vészterhes hullámok zajlanak... 'S mi az élet? - kis, törékeny sajka... A' végzetnek játékbábja csak, Melyet kénye majd bizton vezérel Majd küszködni hagy ezer veszéllyel. Áll az ifjú, lángoló kebellel Átkarolni azt, ami szép, nemes, Tűzelméje nagy tetteket érlel, Érzelmektől szíve fenn repes... És az aggkor könyekkel szemében Örvendez az ifjú nemzedéken. Benne bízik és benne reményei Benne látja a' hon támaszát, Hogy mint a' nap szétáradó fénnyel A hazának újvirultot ád... A' nemzet is szív epedve várja A' napot mely díszt hozand reája. Benne éli új éltét a' gondtól És a' kortól megtörött szülő, Rajta töpreng, rá 's csak reá gondol, 'Sz végvigasza, végtámasza ő: Mert ha vállát évek súlya nyomja, Nyughelyt adhat az ifjú törzs lombja. De a' végzet irigyen töri le Sokszor reményeink bimbaját, 'S az olynak, ki szép jövőt derítne Szirthez csapja kisded csolnakát. 'S mint bolygó tűz eltűnik ... helyébe A' keserves zord valóság lép be. Ki élte alkonyán szenderül el, Tettekben dús évsorok után: Szívünkben enyhülés 's e vigasz kel: Teljesíté mit a' sors kivan, Megtéve mindent mit csak lehet 'S telljes virággá leve élete. * Schnell Károly (1804-1885) vadkerti evangélikus lelkész, Margócsy József munkatársa; a vers feltehetően Schnell Károly azonos nevű fiának halálára íródott. A/5 méretű papíron, elegánsan tisztázott kézírással.