Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Szabadság, itten hordozzák Véres zászlóidat, S elhúlltanak legjobbjaink A hoszú harcz alat. És anyi bal szerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem Él nemzet a hazán. S népek hazája, nagy világ Hozzád bátran kiált. Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált! Az nem lehet, hogy anyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért! Az nem lehet hogy ész, erő És oly szent akarat Hiában sorvadozzanak Egy átok súly alatt. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán! Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál Hol ország vérben áll... S a sírt hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűi, S az ember millióinak Szemében gyász köny űl. Légy híve rendületlenül Hazádnak, oh magyar! Ez ápolód, s ha elbukál, Hantyával el takar. A nagyvilágon e küvűl Nincsen számodra hely: Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned halnod kell! Leírá Buchelt Mari Csábon 1873 (Vörösmarty Mihály: Szózat)