Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Oh ha tudnád Mily epedve várok rád És ha titkos könyeimet láthatnád Elfelednél éretem a világot Magam lenek És te véled (?) Boldogságod világolt Jer, jer éltem üdvösége angyalom Egy kitárult menny, ölelő két karom Szálj le ebe a szép tündér világba Had öleljen Had zárjon be Mind öröké magában. - (vége) B. H. *** Juhász dal Ja szom bacsó velmo sztari nye do zijem do jari nye budu mnye kukucsky kukaty jani torn mojom kosari N. N. ! (Nyersfordításban: Nagyon öreg juhász vagyok, nem élek már tavaszig, nem fognak a kakukkok a karámomon kakukkolni nekem. - Pokoraczki József fordítása) *** Szózat Hazádnak rendületlenül Légy híve, oh magyar! Bölcsőd az, s majdan sírod is Mely apol s el takar. A nagy világon e kivűl Nincsen szamodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned halnod kell! Ez a föld melyen annyiszor Apáid vére folyt Ez, melyhez mindent szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a hős Árpád hadai; Itt törtök össze rabigát Hunyadnak karjai.