Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Ach, hätt allein nur ich zu weinen Ich trüg es noch! Doch Armuth droht nun auch den Meinen Dies macht zu schwer des Kummers Joch! (Nyersfordításban: Házi jóllétünk hanyatlása. Már rég felébredtek keblemben a nyomasztó gondok, már régen nem hozza nekem a reggel az egyébként átélt örömöket. Látom, ahogy hanyatlik jóllétem, boldogságom eltűnik, s szegénység és aggodalom intenek nekem, s kicsiny reménység sem virágzik. Isten, istenem, el akarsz hagyni? S gyűlölőim gúnyoljanak engem, kirekesztve a boldogok köréből? Oh, ha csak egyedül kellene sírnom, elviselném - de szegénység fenyegeti az enyéimet, s ez túl nehézzé teszi a gond igáját.) *** Der Kummer um die Zukunft Empor, du müde Seele, schwinge Dich auf zu deinem Gott und dringe Mitt jedem ihm bekanten Schmerz, Voll Glauben an sein Vatersherz. Flieh, Kummer; fliehst der Zukunft Sorgen, Auch meine Nacht wird bald zum Morgen, Wo tränenlos mein Auge schaut Den Retter, dem mein Herz vertraut. Müsst ich mein Joch noch Jahre tragen, Nein, dennoch will ich nicht verzagen, Nein, keine noch so lange pein, Nur Gottes Huld wird ewig sein. (Nyersfordításban: Aggodalom a jövőért. Szállj fel, te fáradt lélek, Istenedhez, s igyekezz, hittel telítve atyai szívéhez - hisz ismeri fájdalmaidat. Tűnj el, aggodalom, tüntesd el a jövő gondját; éjszakám majd reggelre virrad, mikor könny nélkül látja meg szemem a megmentőt, kiben szívem bízik. Ha még sok évig kellene is hordanom ezt az igát, akkor sem csüggednék; nem, semmilyen hosszú kín nem örök, hanem csak Isten hódolata.) ***