Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Sei froh des Tags, den Gottes Hand Dir reicht vom Lebens Baum Was morgen komt, ist unbekant Was gestern war, ein Traum. (Nyersfordításban: Örvendj a napnak, melyet Isten keze az élet fájáról nyújt neked; ami holnap jön, ismeretlen, ami tegnap volt, csak álom.) Kisfaludi Károly jegyzeteiből A halál azért oly rettenetes mert mielőtt bezárja szemeinket létünk minden föltételeit, irányát lepletlen tünteti fel előttünk, s a csalódás jól tevő ködét el oszlatja. A szegény különczöt gúnyolja a világ, s bolondá alázza; a gazdagot majmolja, s bolondságait characternek nevezi. Óvd magad a lekötelezésektől mert a leg jobb ember is némely órákban ha nem szavakkal de cselekedetekkel szemedre hányja jó tettét. Akkor érzed a szegénység egész súllyát és az ember magaddal együtt lealacsonyíttatik. Az ember mind addig felebarát még adni és venni nem kénytelen. A halál minden teremtményeket ismét össze csatol és századok után leg kisebb emlék sem leng a sötét chaosz felett melynek elszakadott porszeme egykor meg merte határozni mi jó és gonosz. A koszorú mellyet a tudatlan fon nem dísz a Genie fejének. E kettő teszi a boldogot: szerencse és lélek, de egyesülten; mert hány lélek el hamvad ismeretlenül szerencse nélkül, viszont a szerencse lélek nélkül csak hiú füst. Szegény türelem nélkül olajtalan lámpa. Ön hazájában is idegen a szegény. Ha a gazdag ruhát vesz szerencsét kívánnakneki. Ha a szegény vesz ruhát azt kérdik hogy honnan? Jobb egy borjú magadnak mint közössen egy tehén. A reményt vágyaink úti költségül adják: de a sors hamis pénznek nézi és el nem fogadja így kénytelenek vagyunk azt a sírig hordozni.