Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Bevezetés
Bevezetés Margócsy József 85. születésnapjának tiszteletére a Margócsy család 19. századi kéziratos hagyatékából állítottuk össze kötetünket - a kéziratok egyik nagy csoportja Margócsy József dédanyjától (Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet) és annak nővérétől (Clementis Róza), a másik nagy csoportja pedig másik ági dédapjának (fél)testvérétől, Margócsy József (1837-1917) losonci evangélikus lelkésztől származik. A kéziratok egymástól teljesen függetlenül, nem azonos céllal keletkeztek, s különböző módon és helyeken őrződtek is meg - mostani (családi) egymás mellé rendelésük természetesen nevezhető önkényesnek vagy véletlenszerűnek is; ám ha végigolvassuk a szövegeket, talán mégis találunk közöttük - a család személyességén túlmutató összekötő mozzanatokat is. Hiszen bár a kéziratok között napló, regény, saját vers és versgyűjtemény egyaránt megtalálható (ráadásul az egyes szövegek megírási színvonala sem egyenletes), valamennyien a 19. század második feléből (az ötvenes évektől kezdődően), azonos társadalmi rétegből származnak, s minden különbözőségük mellett is erőteljesen közös művelődési szintet és viszonylag szilárd és egységes irodalmi kultúrát mutatnak. A Pongrácz-Clementis kézirategyüttes három részt tartalmaz: egy* naplót, egy regényt és egy versgyűjteményt; kiemelkedő érdekessége, hogy - a korabeli átlagtól eltérően szerzői nők voltak. A Pongrácz és Clementis család a 19. század közepére elszegényedett (bár vagyontalanná teljesen nem vált), Hont és Nógrád megyei földbirtokos nemesi réteghez tartozott, s a hosszú időn keresztül vezetett naplóból igen részletes kép nyerhető arról, hogy a két család összeházasodott gyermekei milyen életformát tudtak vinni. A férj, Pongrácz Miklós már nem önálló birtokon gazdálkodik, hanem gazdatiszti-intézői állást kell vállaljon, kis falvakban, nem saját házban éltek (a naplóban említett falvak közül egynek sem volt 500nál több lakosa), s már nem a birtokos réteg „előkelő" társasági életét élték, hanem elsősorban a környéknek értelmiségi társaságával (papokkal, ügyvédekkel, tanárokkal) érintkeztek - a megszületendő leányok sem birtokosokhoz, hanem értelmiségi állásban dolgozó férjekhez fognak majd menni. A társadalmi rétegváltás és a nem kevés gazdasági nehézség nyilván személyes és családi feszültségeket, s alig
