Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Bevezetés
megoldható problémákat is okozott (nyilván ennek is köszönhető a férj viselkedése akár a gazdasági, akár a családi ügyeket illetően, illetve a családi élet szomorú megromlása) - mindennek azonban viszonylag csekély kihatása lehetett a család kulturális beállítottságára. A két Clementis-nővér, e dokumentumok tanúsága szerint magas szintű írás-olvasás kultúrával rendelkezett - számukra, úgy látszik, nemcsak a naplóírás folyamatossága tűnt kézenfekvőnek, de műveltségükbe belefért az is, hogy egyikük a másik számára, mondhatnánk, saját használatra, regényt fogalmaz (sőt: az irodalmi kultúra játékainak viszonylagos magabiztos ismeretére vallhat a könyvnek álnéven való készítése és ajánlása is - e rafinált választás nyilván nem csekély olvasmányélményen alapulhatott). Bár a 19. század közepén az evangélikus közösségekben (kivált a magasabb osztályokban) már természetesnek tekinthető a nők írni-olvasni tudása, az írás ily magasfokú igénye mégis meglepő és kivételes (hiszen még a nagyvárosi értelmiségi rétegeknél is nagyon ritka még ebben az időben a nők szépirodalmi alkotó tevékenysége). Ezek a hölgyek nem intézményesen tanultak (a napló szerint a lányok még a következő generációból sem mennek a nyilvános iskolába; de a család iskolázandó fiát, Pongrácz Istvánt az anyja, a naplóíró fogja előkészíteni az iskolára, s oly szinten tanítja, hogy a fiút rögtön harmadik osztályba fogják felvenni), írásuk mégis szabatos és egységes, helyesírásuk következetes (ha nem is hibátlan, s ha nem is egyezik meg mindenben az akadémiai helyesírás normáival), s fogalmazásuk, megszövegezésük retorikája arra vall, hogy a terjedelmesebb írást is igen gyakran alkalmazhatták. Nemcsak a regénynek, hanem a naplónak szövege is magas szinten retorizált, igen sok idézet van benne (ami olvasottságra, s egy átlagos műveltségi ismeretanyagnak - pl. történelmi személyek példáinak - könnyed használatára utal), s ha a napló nem is azt mutatja, hogy a szépirodalmi olvasás mindennapos lehetett a háznál, arra találunk utalást, hogy a naplóíró hölgy, amint lehet, kölcsön kér a szomszédoktól regényt, s ezt a testvérek egymásnak felolvassák. Ráadásul az a könyv, amit említenek, német címet visel: irodalmuk nagy részét nyilván németül olvasták (a versgyűjteményben is találunk, ha nem is nagy számban, de a magyar versek közé „természetesen" beilleszkedve, szabályos gót betűs írással lejegyzett német verseket is). A nővér által írott regény szövege is arra vall, hogy alighanem valamely közkézen forgó német limonádé-regény fordításával-magyarításával van dolgunk - a regény végén megnevezett Maria Kron helység német nyelvterületre vall, az a fordulat pedig, hogy a földbirtokos fiú állást vállalván egy gőzhajó-gyárban helyezkedik
