Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)
A Rákóczi-szabadságharc kezdete Szabolcs és Szatmár vármegyében (1703. május - október)
Kalló elfoglalása ugyan lehetővé tette Debrecen és a hajdúvárosok támogatását, a felkelés megbízható bázisa mégis csak a beregi Tiszahát, a szatmári Szamoshát és Szabolcs megye maradt. Munkácsban még ott volt a német őrség, bár a Montecuccoli-ezred már elvonulóban volt a Hegyalja felé. Bihar megyében Várad jól megerősített, német és rác őrséggel megrakott vára veszélyeztette a felkelők által Rákóczi hűségére térített területeket. A szatmári várőrség Váradhoz hasonló erejű volt és éppen e tájban kapott erősítést Rabutin tábornoktól, Erdély katonai főparancsnokától. A Bodrog és Tisza összefolyásánál Tokaj vára a megyét közvetlenül fenyegette. Augusztus első napjaiban, Kalló eleste után a felkelés bázisa kiszélesedett. A kuruc felkelők sikereket értek el a Nagykunságban, ellenőrzés alatt tartották Szolnokot és Eger várát is. Váradot azonban erős német őrség és rác segítő csapatok tartották kézben. Váradot különben a szabadságharc egész ideje alatt nem sikerült elfoglalni. Erdély határán Somlyó (Szilágysomlyó) várát Rabutin tábornok, Erdély katonai parancsnoka ideiglenes német őrséggel szállotta meg. Kővár, Huszt még a császáriak kezén volt. Tokajnak nem volt olyan erős német őrsége mint Szatmárnak, de mindkettő hatásos vízárokkal megerősített, jó állapotban levő vár volt. Szatmárban Károlyiné a megerősített nagykárolyi kastélyban a szatmári várkapitánytól német katonai erősítést kapott. Rákóczi tehát Debrecenből augusztus első napjaiban a bihari Érmellékről hozzá csatlakozott felkelőkkel Várad körülzárását próbálta megszervezni. A kuruc felkelők Bercsényi vezetésével augusztus 4-én felégették a Váralján a rácok lakta Váradolaszit, így lehetővé vált észak felől az ostromzár felállítása. Ezért Rákóczi tovább ment Szatmár felé, augusztus 6 és 10 között előbb Székelyhidon, aztán Margitán tartózkodott. Ott értesült arról, hogy Somlyót a németek feladták, s hogy Glöckelsberg tábornok a Rabutin által rendelkezésre álló katonai erővel bevonult Szatmárba és átvette a vár parancsnokságát. Viszont a kuruc felkelők is megjelentek a vár alatt augusztus 6-án. 50 Szatmár várának körülzárása előtt sikerült Károlyi Sándor felségével megegyezni Nagykároly várának semlegesítéséről. Károlyi Sándor a dolhai felkelőktől elvett zászlókkal Bécsbe ment, de ott még mindig nem tartották nagyra a felkelők sikereit, nem is hittek neki, gyanakodtak is rá. A felesége hónapokig nem kapott hírt felőle és Löwenberg hívására sem hagyta el Károlyt. Augusztus 8-án Szatmárból 40 katonát küldtek a kastély őrségének megerősítésére. Rákóczi azt írja, hogy Szatmár várának körülzárása előtt Bercsényi titkos ígérete szerint színleg megostromolták Károlyt. Az ott állomásozó katonáknak megengedték a szabad elvonulást. Károlyiné a kastélyt augusztus 13-án átadta Bercsényinek. 51 Rákóczi közel két hónapon át (augusztus 13 - október 8.) személyesen irányította a szatmári ostromot. Részletesen leírja a Szamos két ága között épült, jól megerősített vár elfoglalására tett erőfeszítéseket. Az első roham nem sikerült, tüzérsége pedig a rendszeres ostromhoz nem volt, ezért csak a körülzárolás módszerét alkalmazhatta. Rajtaütésekkel igyekezett az élelmezést és takarmány beszállítást akadályozni. A vár tüzérséggel jól meg volt erősítve, élelemmel is ellátva. Glöckelsberg tábornok is jó katona volt és Somlyó feladása után jelentős erősítést vitt be a szatmári várba. Rákóczi az első próbálkozások után Vetésnél (ma Románia, Vetis) ütött tábort, több kiáltványt címzett innen. 52 50 Rákóczi Emlékiratai, 1979. 34-35. p. - Esze, 1951. 79. p. 51 Rákóczi Emlékiratai, 1979. 38. p. - Esze, 1951. 54-55., 88. p. 52 Rákóczi Emlékiratai, 1979. 42-43. p. - Esze, 1951. Uo.
