Pro memoria. Nyíregyházi összeírások 1752–1850 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 29. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza társadalma az újratelepítés utáni évszázadban
forint váltócédula, két pár csizma, s két pár fejér ruha. Nevendékeny leányoknak vagy pesztonkáknak csizma és illő ruházat."^ A város lakosai között olyanok is akadtak, akik alamizsnakéregetéssel tartották fenn magukat. A közrend érdekében a koldulást is megszervezte az elöljáróság: a koldusokat lajstromba vette, felügyeletükre, irányításukra koldusbírót nevezett ki. Csak az vehetett részt a keddi és pénteki kenyér- és lisztkéregetésben, aki benne volt a jegyzékben. A templom előtti állandó kéregetés is tilos lett, ehelyett a koldusbíró által kirendelt koldusok minden vasárnap, ünnepnapokon és vásárok idején koldulhattak. A kéregetők, az ún. bukszások az összegyűjtött alamizsnát a városgazdának adták át, aki kéthetente osztotta azt szét a lajstromba vettek között. 50 A koldusbevételért egy forintot kellett fizetni. A kéregetésen kívül feladatuk is volt: ők ügyeltek fel nyáron a füves kertre, ott strázsáltak, illetve szombat délutánonként és ünnepek előtt a templomokat kiseperték. Annak a néhány cigánynak, akit beengedtek a városba, szintén megvolt a feladata: volt, aki zenéjével bűvölte el hallgatóságát, volt, aki a koldusbíró utasítása szerint az utcán megdöglött állatokat temette el. 51 A XVIII. század közepétől a főként magyar reformátusok és katolikusok által lakott Szabolcs vármegye közepén evangélikus „tót sziget''-et alkotó Nyíregyháza társadalma a XIX. század közepére már tarka képet mutatott. Bár megmaradt az evangélikus „tótok" dominanciája, de nőtt a más vallásúak és anyanyelvűek száma is. Közös összefogással templomok épültek, és megindult a „pallérozódás" is. Az elöljáróság ösztönözte az írás-olvasás tudományának elsajátítását és a rendszeres hitgyakorlást. Minthogy a lakosság gazdálkodással foglalkozó, a szállásokon földet bíró része ekkor már nemcsak a mezőgazdasági munkák időszakában, hanem egész évben kint tartózkodott a szállásokon, a gyerekek nem jártak iskolába, a felnőttek pedig templomba. (Az 1824-1825-ös szállásösszeírást lásd a 11. sz. forrásban!) Mindezek megakadályozására született az a városi határozat, amely kimondta, hogy a városi házukat bérbe adók a határból azonnal költözzenek vissza a városba, a mezőbírák pedig az engedetlenek ablakait, kemencéit zúzzák be. 52 Az iskolát nem látogató gyermekek szüleit azzal büntették, hogy nem kaphattak őszi és tavaszi vetés alá való földet. A városi elöljáróság többször felhívta a mesterek figyelmét is arra, hogy csak olyanokat fogadjanak fel inasnak, akik írni-olvasni tudnak. A legkisebbek nevelésére pedig az 1840-es évek közepén létrejött az „kisdedóvó". A városban a XVIII. század közepétől eltelt 100 évben sok színtársulat megfordult. Főként a téli időszakban voltak közkedveltek a német és magyar nyelvű előadások. A XIX. század közepére a száz évvel korábban újratelepített város Szabolcs megye legnépesebb helységévé, a régió legdimanikusabban fejlődő városává lett. Beigazolódtak Rácz Demeter szavai, jó hely vált belőle. •k ife A 49 SZSZBML, V. A. 101. 1/1. No. 226. 1821. 50 „A koldusbírónak minden osztályból egy garassal többet adván. " 51 SZSZBML, V. A. 10l/h. Nyíregyháza mezőváros választott hites közönségének iratai, 1471-1848. Szabályrendeletek. 39/39. 1830:24. 52 SZSZBML, V. A. 101. 5/5. No. 2918. 1831.
