Pro memoria. Nyíregyházi összeírások 1752–1850 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 29. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza társadalma az újratelepítés utáni évszázadban
1833-ban itt élt ügyvédek: 1816-tól Dióssy János, 1820-tól Velenczey Ferenc, 1830-tól Kriston Sándor, 1831-től Sztruhár Károly és Sinka Mihály, 1832-től Martinyi József, 1836-tól Inczédy György. Míg a Nyíregyházán a XVIII. század közepétől letelepedett földművesek a békési és felvidéki falvakból és mezővárosokból jöttek, addig a század végétől beköltöző kézművesek és értelmiségiek többsége valamilyen szabadalommal bíró városból érkezett. Valószínűnek látszik, hogy az „urbanizációs" ismereteket is innen hozták magukkal. Talán ennek is köszönhető, hogy már az 1800-as évek elején városszépítő bizottság jött létre, amely az utcák építésének rendjére, a tisztaságra ügyelt, de elképzelhető, hogy a különböző kiváltságolt településekről érkezettek voltak azok, akik szorgalmazták itt is a joggyarapítást, a szabad királyi városi cím elnyerését. Az 1802-ben felvetődött „nagy álom" megvalósításának első lépését jelentette a két földesúrtól történő megváltakozás. A vágyak valóságalapját az adta, hogy a váltságösszeg kifizetéséhez szükséges nagy összegű kölcsön felvételéhez a város hitelképesnek bizonyult. Ekkorra már ugyanis a szántóföldek mellett jelentős volt a jó piaccal bíró állatállomány, amelyet a bérelt pusztákon tartottak, illetve a lakosok vagyonképességét növelte a bérelt regálék használata is. Az örökváltságra vállalkozó városban ekkor több mint 1500 háznép élt. 1185-en voltak háztulajdonosok, közöttük 209 kézműves. A házon kívül földje, szőlője és állata volt 193 főnek, földje és szőlője 195-nek, földje és állata 3-nak, szőlője és állata 112-nek. A házon kívül csak földet tudhatott a magáénak 591, szőlőt 448 és állatot 821 lakos. A nyíregyháziak között majdnem négyszázan számítottak zsellérnek. Ebbe a csoportba tartozott 42 kézműves is, azonban a zsellérek közül 11 főnek volt földje, szőlője és állata, 113-nak földje és állata, 34-nek állata és szőlője, 13-nak földje és szőlője. 125 zsellért szállásföld-, 69-et szőlőtulajdonosként írtak össze, míg 193-nak állatai jelentették a biztos megélhetést. 33 Bár a város mint jobbágy közösség kapta az 1753-as telepítési és az utána kötött szerződésekben a robot nélküli földhasználatot, a regale benefíciumok bérlését, a belső igazgatási és gazdálkodási autonómiát, a lakosok között nemcsak jobbágyok, hanem nemesi származásúak is voltak, ük az 1760-as, 1770-es évektől „rangrejtve" 34 települtek be, vállalva a jobbágy terheket. 1786-ban, mikor egy tucatnyian lettek, hadnagyi széket hozhattak létre, ahol egymás közötti ügyeiket intézték. 35 A városban azonban nemesi jogaikat nem érvényesíthették, de mint lakosok minden, a földesúrtól a közösségre ruházott gazdasági és jogi előnyben részesültek, sőt igen aktívan bekapcsolódtak a város igazgatásába is. A betelepülésük utáni kezdeti feszültséget - aminek következtében ki akarták őket „hordani a határba" - oldották a házasságok, komaságok révén létrejött családi kötelékek. 33 SZSZBML, V. A. 102/h. Nyíregyháza mezőváros tanácsának iratai. Adóösszeírások, 1758-1848. 1803:22. Ö. 112. j4 Hársfalvi Péter szóhasználata 35 Ezután nem a helység parasztbírája, hanem a nemesek hadnagya szedte be és juttatta el a vármegyére adójukat.
