Pro memoria. Nyíregyházi összeírások 1752–1850 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 29. (Nyíregyháza, 2003)

Nyíregyháza társadalma az újratelepítés utáni évszázadban

A XIX. század elejéig a betelepülni szándékozók - függetlenül attól, hogy szabad menetelű jobbágyok vagy a jobbágyterheket vállaló nemesek, szántó-vetők vagy kézművesek voltak - csak akkor válhattak lakossá, ha arra a földesúr engedélyt adott, az elöljárók sem tiltakoztak és lefizették a változó összegű polgártaksát. Ez alól az eljárás alól mentesültek a meghívólevéllel, az ún. „hivánnyal" érkező értelmiségiek (papok, tanítók), akik a közösség meghívólevelét elfogadva jöttek ide, és addig maradtak, amíg az invitálok azt jónak tartották. Mindazok, akik itt házat bírva lakossá váltak jogot formálhattak a további ingatlanszerzésre, az árendált pusztákon az őszi és tavaszi vetés alá kiadott földek bérlésére, a városi és bérelt legelők használatára, a haszonvételek árendálására. Minden nyíregyházi mentesült a helyi vásárokon a helypénzfizetés alól, eladhatta szőlőjében termett borát a városi kocsmák számára, juhai gyapjának felvásárlását a város szervezte meg helyben a városháza udvarán, lovait a város által vett és a lakosokra kirótt pénzen tartott ménlóval ingyen hágathatta, kedvezményesen kapott téglát és cserepet, részt vehetett a város által szervezett tűzkármentesítési biztosításban. Ha egy nyíregyházinak pénzre volt szüksége, akkor a városi pénztárból vagy az árvapénztárból törvényes, 6 %-os kamatra kapott kölcsönt. Minden lakos részt vehetett az évente tartott tisztújító gyűléseken, ahol választható volt az elöljáróságba és a különböző városi tisztségekre. Az 1757-es szerződés szerint a lakosok kötelességei közé tartozott a határok őrzése, uraik Jó szívvel" való fogadása, a forspontadás, valamint az, hogy leváltással „kedveskedjenek'

1 és a földesúri tiszteknek figyelmességgel és engedelmességgel szolgálatukra legyenek. A jó rend fenntartása érdekében erre felügyelő embereket is tartania kellett a közösségnek.

36 Fontos kötelesség volt még az adók fizetése, a forspont, heti szer, közmunkák teljesítése és a katonatartás.

37 A város lakosainak fizetnivalói a XIX. század elejétől újabb adónemmel bővültek, ugyanis 1803-ban a Dessewffyekkel, majd 1824-ben a Károlyiakkal is sikerült a közösségnek örökváltság-szerződést kötni. A földesurak a váltságösszeg fejében lemondtak a Nyíregyháza városában és határában lévő összes birtokuk tulajdonjogáról és az igazságszolgáltatásról,

38 mindezért 1803-ban 320 ezer rénes forintot, 1824-ben pedig 730 ezer bécsi forintot kellett a nyíregyháziaknak fizetni. A váltságösszeget kisebb részben a városi jövedelmekből, nagyobb részben kölcsönökből fedezték úgy, hogy a hitelezők pénzének visszafizetésére a városiak vagyonképessége volt a garancia. (Az első örökváltság ób Dr. Mérei Ferenc: Nyíregyháza története. In: Nyíregyháza és Szabolcs vármegye községei. Szerk. Hűnek Emil. Bp., 1931. 25. 37 Ez alól csak a város tisztségviselői, a városi szolgálatban állók és az egyházak kurátorai kaptak felmentést. A katonatartás alól a választott közönség tagjai mentesültek. Lásd SZSZBML, V. A. 101. Nyíregyháza mezőváros választott hites közönségének iratai, 1471-1848. Jegyzőkönyvek (a továbbiakban V. A. 101.) 5/5. No. 40. 1832. 38 Az örökváltságokról részletesen lásd Cservenyák, 1974. 39 Uo. 55.