Pro memoria. Nyíregyházi összeírások 1752–1850 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 29. (Nyíregyháza, 2003)

Nyíregyháza társadalma az újratelepítés utáni évszázadban

éves nyílhúzás helyett állandóan használt területekre osztották. A szállásokat „ egy 30 öles kötéllel, melyet Czinkoczki György nevű ember kiölelhetett, mérték. Egy ily 30 öles kötélnek szélességre való mérését egy kötélalj földnek nevezték, és 6 ilyen kötélalj föld neveztetett egy »szállásföld«-nek... Akik előkelőbbek voltak, azoknak nem ritkán megnyújtották a kötelet, azért nagyobb némelyiknek szállása... " 11 A rokonok egymás mellett kapták a földet, és létrejöttek a bokrok. Az 1760-as dézsmalajstrom szerint 198 gazdának 40, 67 gazdának 30, 173 gazdának 20, 69 gazdának 10 holdas földje volt. A zsellérek, százan, nem kaptak a szántóból.

12 A szállásföld a tulajdonos szabad birtokává vált, amelyet eladhatott, elcserélhetett és szabadon örökíthetett - természetesen az elöljáróság tudtával és a földesúr beleegyezésével.

13 A szállások kialakításával megtörtént a teljes határ művelés alá vonása. Az 1760 után érkezettek már csak beházasodás vagy vásárlás útján jutottak szántóhoz, esetleg az 1760-as évektől a közösség által bérelt pusztákon kaphattak kisebb-nagyobb darab földet. Hamarosan a határ nemcsak a szántás-vetéshez lett szűk, hanem az állattartáshoz is. A vizes rétek mellé 1761-től a közösség pusztákat is bérelt a nyáj, a gulya és a ménes számára. Az 1770-es évektől új jövedelemforrást: szőlőterületet kapott a közösség. A szőlőművelés nem volt se városi háztulajdonhoz, se földműves tevékenységhez kötve, így 1792-ben az orosi határban pl. a 285 szőlőbirtokos között 14 kézműves, 7 szolga és 134 zsellér is lehetett.

14 A XIX. század első felében már majdnem ötszázan művelték a féltől három nyilasig terjedő szőlőjüket az ó- és újszőlőkben, Kisteleken, Kótajban, Királytelken és a gyümölcsöskertekben. A szőlőkben a XIX. század elejétől megjelentek a présházak, több szőlősgazdának pálinkafőző üstje is volt. Bár a földesúri szerződésekben biztosított kedvező gazdasági és jogi lehetőségek vonzóak voltak, mégis akadtak olyanok is, akik nem találták itt meg számításukat és a szabad évek után továbbmentek. (A 6. sz. alatt közölt összeírást a Palocsayné részét öröklő Dessewffy család készíttette. Feltüntették benne, hogy ki kinek a részén és mióta lakik itt, így alkalmas a migráció vizsgálatára.) A betelepítettek kedvezményében nem részesülő régi lakosok mellett 1756-ban az újak közül is többen fontolgatták az elmenetelt, mert úgy vélték, hogy a szerződésekben 11 Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad kiváltságolt város története. Nyíregyháza, 1886. (a továbbiakban Lukács, 1886.) 213-214. 12 Cservenyák, 1974. 19. 13 Mivel az ingatlantulajdon pontos ismerete szükséges volt az adók megállapításához, ezért hamar, már az 1770-es évektől írásban is rögzítették a változásokat. Az elöljáróság hozzájárult az ingatlantulajdon-szerzéshez, de csak 4, majd az 1820-as évektől 6 kötélalj nagyságig. Ettől nagyobb földdarabot senki nem bírhatott. Meghatározták a minimumot is: egy kötélalj földet nem lehetett tovább osztani sem öröklés sem eladás során. 14 OL Kit. P 392. 1792.