Pro memoria. Nyíregyházi összeírások 1752–1850 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 29. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza társadalma az újratelepítés utáni évszázadban
ígértek nem teljesültek, mivel nem tudták felépíteni az evangélikus templomot, sok forsponttal, megyei porcióval, sőt királyi dézsmával is terhelték őket, és a legelőket sem használhatták szabadon. Sérelmezték azt is, hogy 500 gazdát akart még betelepíteni a földesúr annak ellenére, hogy a már most itt lakóknak is kevés szántó jutott. 15 Tömeges elvándorlásra ekkor azonban nem került sor. 1794-ben viszont, egy aszályos esztendő után 84 család költözött át Bihar megyébe. 16 „Elmenetelüket azzal indokolták, hogy Nyíregyháza területén annyira elszaporodtak, hogy alig tudják családjukat eltartani. " 17 A XIX. század első harmadában a földműveseken kívül a kézművesek egyike-másika is továbbvándorolt. 1830-ban Závorszky János szíjgyártó a „boldogabb jövendő elérhetése fejében " költözött el innen a Szatmár megyei Szálka városába. 18 Bizonyára hasonló okok vezették Schadeberg Fridrik Kristóf nyereggyártót is, aki 1814-től lakott Nyíregyházán és 1832-ben átköltözött Debrecenbe. 19 A földesurak az 1760-as években is pártfogolták a betelepülést, hasznos volt számukra a népesség gyarapodása, hiszen a telepítési szerződés értelmében minden gazda egy aranyat fizetett, és a közösség által használt regale benefíciumok árendája is jelentős volt. 20 A népesség növekedése miatt azonban az 1770-es évekre a széles határ is végessé vált, és ettől kezdve az elöljáróság már nem látta szívesen a beköltöző földműveseket, akik „naponta zaklatták földért a bírákat". A betelepülés korlátozására és ellenőrzésére bevezették a lakostaksát, majd a magistratus statutumalkotási jogával élve megtiltotta az 15 SZSZBML, V. A. 101/e. Nyíregyháza mezőváros választott hites közönségének iratai, 1471-1848. Folyamodások (a továbbiakban V. A. 101/e.) 37/37. 1756:6. Fordította Németh Zoltán. Nyomtatásban megjelent: Németh Zoltán: Tirpákokra vonatkozó iratok Nyíregyháza történetéhez. In: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, í—II. Szerk. Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1979. 358. 16 SZSZBML, V. A. 101/e. 37/37. 1794:2.; V. A. 102/a. Nyíregyháza mezőváros tanácsának iratai, 1753-1849. Jegyzőkönyvek (a továbbiakban V. A. 102/a.) 1/81. 1794. 204. fol. 17 Cservenyák, 1974. 38. 18 SZSZBML, V. A. 102/b. Nyíregyháza mezőváros tanácsának iratai, 1753-1849. Igazgatási iratok. 25/125. 1828-1832. No. 369. 19 Uo.No.607. 20 A betelepülés utáni három szabad év utáni első taksaösszeg 1201 rénes forintot tett ki, míg a század végén hat és félezer forintot kapott megosztva a két birtokos: a Károlyi család és Palocsayné örökösei, a Dessewffyek. A regale benefíciumokat 1757-ben kapta először árendába az újonnan alakult közösség 2000 rénes forintért. 1762-ben az új contractus a helység összes fizetnivalóját már 5000 rénes forintban, a század végén kelt szerződés pedig 9000 rénes forintban állapította meg. Az árendális summa felét két részletben, a Károlyiak számára Nyírbátorba, a Dessewffyéknek pedig Tályára kellett eljuttatni. 1803-ban a Dessewffy családtól történt megváltakozás következtében a város tulajdonába került a haszonvételek fele is. A másik felet azonban továbbra is árendálni kényszerültek. A Károlyiaktól 1824-ben történt megváltakozás előtti utolsó szerződést 1820-ban kötötték 6 évre. A taksán, királyi dézsmán és kilenceden kívül a regale benefíciumokért 18000 forintot kellett fizetniük.
