Pro memoria. Nyíregyházi összeírások 1752–1850 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 29. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza társadalma az újratelepítés utáni évszázadban
a földesúri haszonvételek bérlését és vallásszabadságot ígért, valamint azt, hogy gazdánként csupán egy aranyat kell fizetniük az új lakosoknak. A pátens hatására 1753 őszétől megélénkült a migráció. A kedvezmények hallatán útnak indulók mellett sokan voltak olyanok, akik Petrikovics János szarvasi csizmadiamester mint Károlyi által megbízott impopulátor biztatására döntöttek az áttelepedés mellett. A rövid idejű, közel másfél évig tartó intenzív betelepülés során a legtöbben Békésből érkeztek. 5 A lakóhely-változtatásra leginkább azok a másod-, harmadszülött gazdafiúk voltak kaphatóak, akik már nem örökölhettek elegendő földet, és családi hagyományokból ismereték az újratelepítéskor nyert gazdasági és jogi előnyöket. Mivel ingó vagyonuk további gyarapítását csak ingatlanszerzés útján remélhették, a nagyhatárú Nyíregyháza kedvező lehetőségekkel kecsegtetett. (A Békés vármegyénél áttelepülésre jelentkezettekről készült összeírást a 3. sz. forrásban közöljük.) Hasonló indokok miatt indulhatott útnak Zólyomból 44, Borsodból 28, Hontból 25, Gömörből és Nógrádból 20 család. Néhányan jöttek még Liptó, Szepes, Pest és Tolna megyékből is, a Zólyom megyei Véglesiből pedig szöktek a jobbágyok. 6 Az igariak számára Károlyi külön pátenst is adott, a szántón kívül annyi fát ígérve nekik, amennyire szükségük lesz. 7 A szervezetten telepítettek és a spontán bevándorlók is mindannyian szabad menetelű jobbágynak vallották magukat. Érkezésükkor Károlyi Ferenc utasítása szerint Zimány Boldizsár nyírbátori udvarbíró „szép sorban egyforma telkeket mért ki" számukra. 8 Az újonnan érkezők olyan sokan voltak, hogy a régi utcák pusztahelyein nem fértek el, így új utcákat nyitottak. 9 A betelepülés után is itt maradt régi lakosokkal együtt 1754 végére a népességszám két és fél ezerre nőtt. Szaplonczay Jánosnak, Károlyi udvari kapitányának jelentése szerint 561 gazda, 523 feleség, 798 fiú, 561 lány és 42 szolga élt Nyíregyházán. 10 (A régi lakosok vallás szerinti összeírását lásd a 4. sz. forrásban, a betelepülés utáni első összeírást pedig az 5. sz. forrásban!) A betelepítés éveiben érkezettek letelepedése és lakossá válása elé semmilyen feltételt vagy akadályt nem gördítettek a földesurak. A település határa olyan nagy volt, hogy mindenkinek jutott művelési képességének megfelelő mennyiségű szántó, rét és legelő is. 1759-ben azonban már a lakosok száma meghaladta a két és fél ezret, így a határt az 5 Békés vármegye nemesi közgyűlésénél 225-en jelezték elvándorlási szándékukat, de az 1754-es nyíregyházi összeírásban már 52-en nem szerepelnek. Ők vagy el sem indultak, vagy hamar továbbmentek. ° Cservenyák László: Nyíregyháza örökváltsága. Nyíregyháza, 1974. (a továbbiakban Cservenyák, 1974.) 13. 7 Éble, 1898. 43. 8 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), V. A. 10l/f. Nyíregyháza mezőváros választott hites közönségének iratai, 1471-1848. Várossal kötött szerződések, (a továbbiakban V. A. 10l/f.) 37/37a. 1754:2. 12. fol. 9 A Szarvas utcában a Szarvasról jöttek települtek, a csabaiak lakhelye a Csabai utca volt. 10 Éble, 1898. 43.
