Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Tisztségviselők
részt igényelhetett a pascuumon lévő dinnye-, tengeri-, krumpli-, paszuly-, kenderföldből, illetve kedvezményesen tarthatta állatait a bérelt pusztákon. 315 Városon kívüli ügyintézéséhez forspontot kapott. Az 1837-es privilégium utáni fizetésrendezéskor 750 forint, 18 köböl őrlés és 4 öl fa lett e tisztséghez tartozó illetmény. 1846-tól Májerszky Lajos lett a város ügyésze. Az 1820-as évektől már nemcsak a városi fiskális volt jogvégzett Nyíregyházán, hanem az örökváltság által a közösségre ruházott földesúri jog szerint a belső tanács által gyakorolt igazságszolgáltatási tevékenységhez, a lakosok magánpereikhez kérhették a helybeli, ill. ide települt jogvégzett ügyvédek segítségét is. Itt lakott a Károlyiak fiskálisa, Jákó István, ügyvéd és táblabíró volt Kovács Ferenc, jogot végzett Trsztynszky Sámuel. 1833-ban itt élt ügyvédek: 1816-tól Dióssy János, 1820-tól Velenczey Ferenc, 1830től Kriston Sándor, 1831-től Sztruhár Károly, 1831-től Sinka Mihály, 1832-től Martinyi József, 1836-tól Inczédy György. A város ügyészei, mivel általában nem helybeli polgárok voltak, tisztségükre való tekintettel bírtak csak szavazattal, de miután kinevezésük nem holtig szólt, saját házat kellett vásárolniuk és le kellett fizetniük a polgártaksát ahhoz, hogy valóságos polgárjoguk lehessen. 316 c/ Orvos A Nyíregyházán lakók egészségét már a XVIII. század második felében a sebészborbély mellett, 317 aki eret vágott, fogat húzott és köpölyözött, tanult orvos vigyázta. A vizsgálatért ekkor még a betegeknek kellett fizetni. 1787-től fél évszázadon keresztül, 1837-ig Jósa István seborvos gyógyította a környékbeli és nyíregyházi betegeket. 318 Figyelemre méltóak az egészség megóvása érdekében írott utasításai is. 319 Az 1793-ból származó források már említik Zeller Antal felcsert, 320 az 1799-ben keltek Blási Jánost. 1804-ben pedig a város lakosai közé beveszik Hönsch György seborvost, 1805-ben Benedikty Dánielt, 1808-ban Deáky József chirurgust, 1821-ben a már az itt született Posony Jánosról, majd Juhász Mihályról olvashatunk. 1817-ből fennmaradt Hönsch állandó fizetésért való folyamodása, amit visszautasított az elöljáróság, mondván, hogy őt nem hívta a város, hanem magától jött ide. Végül 315 V. A. 101. 5/5. No. 334. 1833. 316 V. A. 102/a. 15/95. 1839. 1 ' 7 1757-ben Bukoviczky Mátyás borbélyt találták itt az összeírok. Horváth Pál borbély pedig, aki 5. éve vitt itt „chirurgiai praxist", 1796-ban kért és kapott letelepedéséhez engedélyt és műhelyt. Lásd V. A. 101/i. 40/40. 197. fol. 318 1807-től 1837-ig volt megyei főorvos. Részletesebben lásd Fazekas, 1988. 319 Jósa Istvánnak, Szabolcs vármegye főorvosának utasítása a ragályos nyavalyák elleni védekezéshez. Lásd V. A. I01/d. 36/36. 1814:2. 320 conventiója 2 arany volt
