Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

A fühordásra mindig az inspector adhatott engedélyt. Ilyenkor fokozottan kellett figyelnie az erdő védelmére. Ügyelnie kellett, hogy ne kaszálják, csak sarlózzák a füvet és ne taligával, hanem csak zajdával hordják. Favágáskor a levágott részekről a tuskót kiásatta, ölekbe rakatta, és a választott közönség határozata szerint eladta. A száraz gallyak és levelek szedésére is az inspector adott engedélyt, de csak azoknak, akik igazolni tudták, hogy valamilyen közmunkában (utak tisztítása, garádok igazítása) részt vettek. Az erdőrongálókat, engedély nélkül gallyat szedőket, fát vágókat, marhájukat beengedőket az inspector feljelentette a tanácsnál, amely két garasnyi pénzbüntetést szabott a rend ellen vétőkre. A bírságpénzből az inspector is részesült: a behajtott marhák után járó hajtásbérnek 2/3-ad részét kapta. Az erdőbeli kaszálók használatát a választott közönség határozatai szabályozták, az inspectornak csak ezek megtartását és az itt folyó munkát kellett felügyelnie. Kötelességei közé tartozott a Sóstóra, az ott lévő épületekre való vigyázás. Azt is rendszeresen ellenőrizte, hogy a kocsmáros nem tart-e az engedett marháknál többet. Munkájáért fizetést, lóporcióként 11 köböl zabot és 180 részlet szénát, valamint évente egy pár jó csizmát kapott.

230 Az erdőinspectori posztot néha más tisztségekkel is összevonták: 1837-ben pl. egy évre a cserépinspectorsággal.

231 g/ Cserépinspector A helybeli Fitkonidesz Mátyásnak 1833-ban adott engedélyt a város arra, hogy cserepet égessen. 1834-ben azonban a vicebíró vezetésével már azért ment küldöttség Gyöngyösre, hogy tapasztalatokat szerezzen egy, a város által üzemeltetett cserépégetővel kapcsolatban.

232 1835-ben meg is alapították a cserépintézetet a főbíró inspectorsága alatt. Cserépmestert, Fésűs János személyében, Balmazújvárosról hívtak. Az egy évre szóló próbaszerződése szerint köteles volt évi 100 000 jó cserepet égetni. Bére 1000 jó cserép után 10 váltóforint, ugyanennyi tégla után 5 váltóforint, miközben az égetett cserepet a helybelieknek 20 váltóforint/1000 darab, vidékieknek 25 váltóforint/1000 darabért adták el.

233 A várost a fáért és az égetéshez szükséges egyéb költségek fedezéséért 2000 cserép illette. Ha az elkészített cserepek fele rossznak bizonyult, a kiadásokat a mester köteles volt megtéríteni. Jó munkáját a város egy köblös köles alá való földdel honorálta, három év elteltével pedig bevették lakosnak. 1843-tól új mesterrel, Czapkai Sámuellel kötött szerződést a közönség.

234 Ebben a contractusban a mester feladatait is rögzítették. 230 V. A. 101. 14/14. No. 3., No. 47. 1840. 231 V.A. 102/a. 15/95. ad. 3., 98. 1838. 232 V. A. 101. 6/6. No. 764. 1834. 233 V.A. 101. 7/7. No. 1374. 1835. 234 V. A. 101. 16/16. No. 36. 1844.