Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

117 hold volt a be nem fásított rész.

225 1824-ben, a város jövedelmének számbavételekor, a 40 sectióra osztott erdőből évi 1600 váltóforint származott. A teljes megváltakozás után majd 900 holdnyi erdőterülete lett a városnak, ezt vásárlások és zálog útján is gyarapította.

226 Az erdőbevételek leginkább a fa-, patics-, vesszőeladásból, a fűhordásból, valamint a be nem fásított, müvelés alá adott földek (krumpli-, tengeri-, len-, őszi vetés) terragiumából tevődtek össze. A város erdőből származó bevétele évenként igen változó volt, a megváltakozás utáni regáléjövedelemnek átlagban az egytizedét jelentette. Erdőinspector A Dessevvffyektől való megváltakozás után a „város birtokába jutván a megvett erdők is", az új haszonvétel kezelésére inspectort neveztek ki nemes Kovács András személyében.

227 Hogy mit kellett tennie, azt szóban határozhatták meg, mert írásbeli nyoma nincs feladatkörének, sőt a második örökváltságig a tisztséggel kapcsolatos határozatok sem találhatók. A második. Károlyiakkal kötött örökváltságszerződés után már mint a város teljes jogába került haszonvétellel számoltak. Ettől kezdve minden tisztújításkor megválasztották az erdőt felügyelő inspectort is. Az első évben, 1824-ben Kováts Ferenc és Szmoljár Mihály személyében két erdőinspectort, később csak egyet választottak. Honoráriumuk évi 30 rénes forint, egy szekér széna, két szekér tűzifa volt. Feladatukként a közönség az erdő védelmét és a városi vagyont képező erdöbeliek rendbentartását jelölte meg. Az eladásokat megszervezhették, lebonyolíthatták, de a befolyó pénzzel - a többi haszonvétel kezelőjéhez hasonlóan - nem rendelkezhettek, a város összes jövedelemforrásából származó bevételeket ugyanis a perceptor kezelte. Munkájuk kiterjedt a vesszővágatásra és annak osztására, a boronakészítésre- és árulásra, a gúzsok eladására, a fűhordásra, a száraz gallyak, tuskók, levelek gyűjtésére. A vesszővágást a választott közönség határozata alapján irányították éppen úgy, mint az erre kijelölt küldöttség értékbecslését követő eladást. 1826-tól jegyzőkönyvet kellett vezetniük arról, hogy hol, mikor, miért, mennyi fát vágtak ki.

228 A kettő, majd négy erdőkerülő által vágott gúzsnak való vesszőket az inspector saját udvaráról árulhatta.

229 Az így kezéhez került pénzt is pontos lajstrom szerint át kellett adnia a váltságpénztárnoknak. 1835-ben megtiltották az erdőinspectornak a tövisborona készítését és árulását, és lehetővé tették minden lakos számára, hogy az inspector assignatiója alapján tövist vágjon, ha annak árát előre lefizette a váltságpénztárnoknak. 225 V.A. 102/d. 40/120. 1800:1. 226 1824-ben pl. a Szálai Barkóczy családtól vették meg a bogdányi jószágban lévő Eresztvény erdőt 781 darab fával 1716 forintért, a Kállayak nagykállói erdejének egy részét pedig az 1830-as évektől zálogban bírták. Lásd V. A. 10 l/g. 38/38. 1824:16. 227 V.A. 102/a. 1/81. No. 1341. 1803. 228 V.A. 101. 2/2. No. 1087. 1826. 229 párját egy krajcárért