Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

országos vásárok időpontjának megválasztáskor meghatározó volt az, hogy az egy mérföldön belüli vásáros helyek sokadalmai milyen időpontokban vannak, ill. az is, hogy a nagyobb árucserék kapcsolódjanak a termelési rendhez, a természethez, a vegetációhoz, az évszakváltozásokhoz, az állattenyésztés biológiai szakaszaihoz.

180 A négy vásár közül a legjövedelmezőbbnek a májusi és a szeptemberi bizonyult. A legkevesebb bevételt a januári biztosította, részben az évszak sajátosságai (hideg, járhatatlan utak stb.) részben a debreceni vásár idejének közelsége miatt. Ezért 1835-ben a nyíregyháziak helyzetét méltányolva a Helytartótanács hozzájárult ahhoz, hogy márciusban tarthassák az év első vásárát. Elutasította azonban a város 5. vásár iránti kérelmét. A sokadalmak, amelyek már a XVIII. század végétől nem a kiírt napon, hanem annak hetében voltak, az 1820-as években lassan kétnapossá váltak. Hétfőn tartották az állat-, kedden pedig a kirakodóvásárt. A királyi privilégiumlevél értelmében Nyíregyházán szombaton hetivásároztak. Szolgabírói utasítás szerint ide a környező helységekből lencsét, borsót, babot, kását, vajat, tojást, aprómarhát és egyéb konyhai nyersanyagokat lehetett behozni.

181 A nagy hely-, valamint legelőigényü országos vásárokat kezdetben hol a város Kalló felé, hol a Tokaj felé eső részén tartották. 1819-ben a város vezetése a vásárok állandó helyéül a Kallói utca városon kívüli részét jelölte ki „mindazért, hogy a vidékiek állandóul s biztosan tudhassák magukat mihez tartani, mindazért, mivel a hely különösen minden időben alkalmatos lévén, akiknek tetszene állandó sátorokat építhessen a helyszínen, mind pedig azért is, hogy a város bátorságára és csinosságára sokat konferálna annak ottan leendő tartatása. " 182 A vásártéren az első sorokban a helyi kézművesek, mögöttük pedig városonként csoportosulva a többiek árultak. A céhszabályok értelmében egy mester csak egy sátrat állíthatott fel a sátorutcában. Többi sátrának hátul, a piac szélén adtak helyet.

183 A sátrak sorrendjét a céhtagsági múlt, ill. nyílhúzás határozta meg. A sátorokon kívül áruihatók voltak még a portékák szekérről, ládáról, gyékényről, sőt a földről is. Minden árufajtának és elárusító helynek megvolt a díja. A sátorból kézművesipari termékeket árulók 18-36 krajcárt, a szekérről terményeket, bőrt, konyhai árukat eladni szándékozók 6-30 krajcárt, a ládájukból áruló kalaposok és csizmadiák 10-20 krajcárt, a székről áruló fésűsök és mézeskalácsosok 8 krajcárt fizettek, míg a földön árult vaskészítményekre, ruhanemüekre 6-12 krajcárt róttak ki. Az árutól (só, pecsenye, perec, italok, állatok) függő helypénz összege 6-24 krajcár volt. Csupán a szalonnaárulóknak kellett 1 váltóforintot fizetniük. A vásárokon kötelező volt a város mértékeinek használata: a vékát 6, a rőföket nagyságuktól függően 6-8 krajcárért vehették bérbe a reggel 8-9 órakor kezdődő és sötétedésig tartó adásvételek idejére az árusok. 180 Hőgye, 1981. 85. 181 V.A. 102/c. 1776:3. 1776. április 182 V.A. 101. 1/1. No. 30. 1819. 183 V.A. 101. 1/1. No. 560. 1833.