Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Nyíregyháza igazgatásának története (1753-1848)

bevett szokásul szolgálna. Melyre nézve minden környülállásaival fontolóra vétetvén az eddig változólag s gyakorízben a választó népnek nem minden zúgolódása nélkül gyakorlott többféle bírói választás módjaik, végre azok közül az itt alább írt választás módja, mint amely által, amidőn a méltóságos uraságnak, úgy a városnak is candidálásbeli szabadságok egyformán határoztatna, de nem akadályoztatna, egyszersmind a választó népnek nagyobb kiterjedésű választásbeli szabadság engedtetik. "

65 Ekkor úgy határoztak, hogy megneveznek 10-12 lakost, akikből a földesúr tisztje 5-6-ot candidal, és közülük választ majd egy főbírót a város népe. A választásra kijelölt órában sokan összegyűltek - köztük a helybeli papok és tanítók is - és miután a fő- és vicebírók hivatalukat megköszönve lemondtak, Jákó István uradalmi fiskális a beadottakból előbb a főbíróságra hat személyt jelölt, akik közül 67 szavazattal ismét Benkő Istvánt választották meg, majd a törvénybírónak ötöt, akik közül a legtöbb, 62 szavazatot Belus András kapta. 1823-ban fontosnak tartották a jelölésre vonatkozóan rögzíteni, hogy egyrészt a hivatalban lévő bírák természetszerűen jelöltek, másrészt a 12 főt úgy kell a választott közönség tagjainak kiválasztani, hogy „vallásbeli tekintetekre" is figyelemmel legyenek.

66 1825-ben, a megváltakozást követően változott a bíróválasztás menete is. Minthogy a földesúri jelölés megszűnt, az egész választást a communitas bonyolította le a vármegyei küldöttség jelenlétében. (A megye néha igyekezett beleszólni a választásba, a város azonban eredményesen protestált ez ellen.)

67 A választás előtt a magistratusból, valamint a külső communitásból delegált hat-hat fő jelölte ki azt a hat polgárt, akik közül a város „helyes polgárai" megválaszthatták a fő- és vicebírót. Az „összebeszélések s titkos planumok kivitelének" megelőzésére a választás előtti este megtett jelölést titokban kellett tartani. Maga a jelölés is új módon zajlott: a közös tanácskozást követően ugyanis a deputátusok titkosan szavaztak.

68 Az 1826-os statútum kimondta, hogy városi hivatalra csak városi polgár választható: ,,A főbírónak elválasztása ekképpen történik: minden esztendőben Karácsony ünnep után való második napjának, mint a bírói választás idejének beállását megelőző utolsó város gyűlésében maga a választott közönség votuma által hat tanácsbeli és tizenkét választott közönségbeli személyekből álló deputatiót nevez ki. Ezen deputatio a bírói 65 V. A. 102/a. 2/82. 1822. 231-233. fol. 66 V. A. 101. 1/1. No. 488. 1823. 67 1826-ban a megyei küldöttség azt szorgalmazta, hogy újra 12 jelölt legyen mindkét bírói tisztségre, de a város jogaihoz ragaszkodva megtartotta eredeti elképzelését és csak hat főt jelölt. Lásd V. A. 101. 2/2. No. 1089. 1826. 68 A szavazás menetét a következőképpen határozta meg a statútum: „egyenként az oldalszobába menni s ott ki-ki a candidálandó négy személyeket egy olt lévő hiteles személy által egyforma papíros darabokra felíratni, s azon bevitt papírost magához venni, és ennek is vége lévén ezen papírosokat összelenni s keverni fogják. Ezek után a papírosra vitt személyek összeíratni, és amely hat személyeknek ezek között legtöbb kineveztetések vala, azok a másnap kikiáltandó bírói candidatióba fognak tétetni. " Lásd V. A. 101. 1/1. No. 670. 1825.