Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza igazgatásának története (1753-1848)
commissiókat és be tudják írni a kisebb kiadásokat, bevételeket. A főtisztségek viseléséhez - minthogy azok anyagi felelősséggel is jártak - biztosítékot jelentő városi, bírói foglalás alá vehető vagyonnal is rendelkezni kellett. Nyíregyházán a zárt közösség főként „tótul" beszélt. Az 1837-es privilégium elnyerése érdekében azonban mindinkább szorgalmazták az elöljárók a magyar nyelv használatát, és a hivatalviselésre jelentkezőktől is elvárták, hogy tudjanak magyarul. 59 Hivatalviselést kizáró ok volt a rokonság: nem lehetettek egy testület tagjai a sógorságban, komaságban állók. Juhász Mihálynak 1829-ben azért kellett vicebírói jelöltségét visszamondani, mert sógorát, Huray Mihályt választották főbírónak. Nem viselhetett városi tisztséget a más helységben lakó, vagy a büntetett előéletű nyíregyházi sem. A tisztújítás alkalmával meghatározott időre választották a tisztségviselőket. Ez Nyíregyházán a legtöbb hivatal esetében egy év volt. Az 1760-as évektől már egyre többször előfordult, hogy a hivatali idő lejártával akár többször is újraválasztották a közmegelégedésre munkálkodókat, de minden tisztújításkor meg kellett erősíteni a választási akaratot. Az 1837-es privilégiumlevél mellett más, a XIX. század első felében kelt városi határozatok is módosítják ezt a gyakorlatot, és a szaktisztségviselők (nótárius, orvos, árvagyám) megbízatását hosszabb időintervallumban (3-5 év utáni „újragondolás"), a fótiszviselők megbízatását pedig 3 évben határozták meg. 1818-tól a senatorok és tiszteletbeli senatorok három, 1837-től öt évre kapták megbízatásukat. A döntéshozó testületek tagjai közül a XVIII. század végén, XIX. század elején az electa communitásba választottak életük végéig viselhették tisztségüket, a tisztújításokkor csak azok helyére kerültek újak, akik elhunytak, megbetegedtek, más - a communitas-tagsággal összeférhetetlen - tisztséget vállaltak. Nem lehetett tagja a közönségnek az sem, aki anyagi helyzetének romlása miatt eladta városi ingatlanát, így nem gyakorolhatta lakos-, majd polgárjogát. Kizárást vont maga után az is, ha valaki ellen büntetőeljárás indult, esetleg „elméjében megháborodott". Nyíregyházán a tisztújítás a megváltakozásig a földesúr tudtával és jóváhagyásával, 1824 után a városi szabályrendeletek és az 1837-es privilégiumlevélbe foglaltak szerint, a vármegye küldöttségének jelenlétében zajlott. A tisztségviselőket nem egy napon választották. Az első nap a fő- és vicebírót, majd az utána való napokban, hetekben a haszonvételkezelőket, rendfenntartókat, conventionátusokat. A döntéshozó testületek: az electa communitas, a senatus és a gazdálkodószék létrehozása nem az éves tisztújításon történt, majd csak a tagok pótlásáról, cseréjéről döntöttek a bíróválasztások után. A senatorok választásáról 1824-ben rendelkeztek akképpen, hogy minden számba jöhető senator két olyan személyt fog megnevezni a magistratusból vagy a senatusból, akik ugyanolyan vallásúak, jogállásúak és foglalkozásúak mint ő, és miután mindhárman elhagyták a termet, a senatorok és a választott közönség tagjai szavazással választanak közülük. 60 A közösség életében legjelentősebb esemény a bírák választása volt. Minthogy az újratelepülők 1753 őszén érkeztek, az első választás is ekkor zajlott. A következő évben 59 V. A. 101/b. 36/36. 1834:20. 60 V. A. 101. 1/1. No. 655. 1824.
