Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Nyíregyháza igazgatásának története (1753-1848)

NYÍREGYHÁZA IGAZGATÁSÁNAK TÖRTÉNETE (1753-1848) Az újratelepített Nyíregyháza első évszázada Az ország más részeihez hasonlóan a török hódoltság, majd az azt követő háborúk, járványok, elemi csapások következtében Szabolcs megyében főként a nyugati területek néptelenedtek el. A Rákóczi-szabadságharc után a birtokosok igyekeztek az elvándorolt, elhalt lakosságot pótolni. Az 1710-es, 1720-as években megindult egy országos telepítési hullám, amelynek utolsó vonulataként népesedett újra Nyíregyháza.

3 A Nagyvárad - Debrecen - Tokaj felé menő országút mentén fekvő, nagy határú Nyíregyháza a XVI. század közepén majdnem ötszáz lakójával még a megye egyik legnépesebb helyének számított. A XVIII. század közepén, amikor Károlyi Ferenc az ecsedi uradalom megvásárlásával megkapta a település felét és Palocsay Istvánné Pethö Rozália birtokostársa lett,

4 már kevesebben laktak, így csekély volt a földesúr jövedelme. Károlyi megpróbálta elajándékozni, ill. bérbe adni birtokrészét - sikertelenül.

5 Bevételei fokozása érdekében 1753-ban úgy döntött, hogy más birtokaihoz hasonlóan újratelepíti Nyíregyházát.

6 Az 1753. május 16-án kiadott telepítési pátense biztosította a Nyíregyházára költözőknek az élet itteni újrakezdéséhez szükséges feltételeket: a gazdálkodáshoz elegendő földet, három szabad év után az összes földesúri haszonvétel árendálását, az állattenyésztéshez szükséges pusztabérlések támogatását, házaik felépítéséhez fát, ill. azt, hogy minden gazda csupán évi egy arannyal tartozik majd földesurainak, és más szolgálattal nem. Ezen kívül a pátens - az országos gyakorlatnak megfelelően - azt ígérte, hogy az ide költözők szabadon gyakorolhatják vallásukat.

7 A pátensben foglaltakat az 1750-es években kelt szerződések

8 megerősítették, sőt újabb lehetőségekkel is kiegészítették. A kiadott felhívás hatására és Petrikovics János szarvasi csizmadiamester impopulátori munkájának eredményeként sokan vállalkoztak arra, hogy Nyíregyházára költözzenek. Az újonnan érkezők között volt, aki az osztatlan településen a már meglévő utcákban épített magának házat, volt aki elhagyott, régi lakást újított fel. Az egy településről nagyobb csoportban érkezettek új utcát nyitva egymás mellett telepedtek le. A Szarvas utcában a Szarvasról jöttek építették fel új házukat, J Szabolcs megyében már a XVIII. század 10-es éveiben megjelentek a telepített jobbágyok Pilisen és Gelsén. Lásd Takács, 1991.; Dessewffy Tamás 1742-ben Hugyajba, Kállay Ferenc az 1730-as években Kállósemjénbe, Kállay Lászlóval együtt pedig Kiskállóba és Napkorra telepített új lakosokat. Részletesebben lásd Takács, 1987., Takács, 1988. 4 Az ecsedi uradalom megvásárlásával került Nyíregyháza osztatlan fele Károlyi birtokába. 5 Részletesebben lásd Éble, 1898. 6 Lásd még Balogh, 1976. 7 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban azoknál a forrásoknál nem jelöljük, amelyek innen származnak) V. A. 101. 1753:7.; Magyar Országos Levéltár Károlyi család Levéltára (a továbbiakban MOL Kit) P. 329. 91. fol. Csak II. József türelmi rendelete után gyakorolhatták szabadon vallásukat. 8 A szerződések teljes szövegét közli Lukács, 1886. I 1