Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György, a nagy utazó
Karolyi György az egyik leggazdagabb magyar arisztokrata család hatodik gyermekeként 1802-ben született Bécsben. 1817-1820 között a pesti egyetemen jogot végzett. Rögtön ezután bevonult katonának, és gyorsan haladt a ranglétrán felfelé. A katonáskodás azonban nem adott értelmet életének, ezért 1823-ban otthagyta a hadsereget. Károlyi György nagykorúvá válása után, 1827-ben a három Károlyi fivér megosztozott a családi birtokon. Ettől kezdve nagyobb figyelmet fordított a birtokain folyó gazdálkodásra, és hozzákezdett korszerűsítésükhöz is. Öröklött birtokainak nagyobb része Szatmár megyében, illetve a környező törvényhatóságokban terült el. Jelentős birtoktestekkel rendelkezett Békésben és Csongrádban is. Az 1830-as évek közepén Fejér, az 1840-es évek elején Heves megyében szerzett birtokokkal, az 1850-es évek végén a Pest megyei sőregi, majd az 1860-as évek elején az Arad megyei mácsai uradalommal gazdagította vagyonát, így Károlyi Sándor és Ferenc után ő lett a család legnagyobb birtokszerzője. Károlyi Györgynek — mint arisztokratának — származásánál fogva joga volt a felsőtábla munkájában való részvétel. Az arisztokrácia többségével ellentétben ő élt is ezzel a jogával, és 1825-1848 között minden országgyűlésen részt vett. Az 1830. évi diétán azonban nem mint főrend jelent meg, hanem Szatmár megye első követeként az alsótáblán foglalt helyet. Ez volt legemlékezetesebb országgyűlési szereplése. Politikai pályafutása kezdetén, 1825-1830 között először Széchenyi, majd Wesselényi oldalán nagy lendülettel és elszántsággal vetette magát a megyei és az országos politikai életbe. A reformhajlandóságú kis arisztokrata csoport többi tagjához hasonlóan — illúzióktól sem mentesen — abban reménykedett, hogy az ország sorsát meghatározó bécsi politikusok, illetve a hazai politikai vezető réteg többsége belátja, hogy Magyarország modernizációja halaszthatatlan, a kisebb társadalmi reformok elkerülhetetlenek. A nyugati országok eredményei lelkesítőén hatottak a fiatal reformerekre, így Károlyi Györgyre is. Persze a nagy fejlődésbeli különbség láttán kételyek is gyötörték őket, hogy sikerül-e hazájukat az elmaradottságból kimozdítani, és a fejlődés pályájára állítani. Az 1820-as évek második felében, illetve az 1830-as évek elején a nyugati országokban tett utazások során szerzett tapasztalatok hatalmas tetterőt szabadítottak fel, és lendületet adtak a különböző vállalkozások megindításához: Akadémia, kaszinó, lóverseny, Magyar Gazdasági Egyesület, Nemzeti Színház, híd stb.
