Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György, a nagy utazó
A kezdeti hit és remény, hogy rövid távon is nagy eredményeket lehet elérni az ország modernizációját hátráltató feudális kötöttségek megszüntetése területén, már az 1832-1836. évi országgyűlés alatt, és főleg utána, elveszett. Kiderült, hogy sem a bécsi udvar, sem a magyar politikai elit többsége nem támogatja a hatalmát, befolyását egy kicsit is csorbító reformokat. Károlyi György magatartásában már az 1830. évi országgyűlés után megfigyelhetők a kiábrándulás jelei. Az országgyűlésről készült — a reformok szükségességét népszerűsíteni akaró, és a jövő legsürgősebb feladatait is tartalmazó — követjelentése nagy vihart kavart. Szatmár megye közgyűlése ugyanis úgy döntött, hogy kinyomtatja a jelentést. Károlyi György követtársa azonban — félve a következményektől — eljuttatta a jelentést a főispáni helytartóhoz, illetve a kancellárhoz. A kormányzat veszélyesnek ítélte a követjelentés tartalmát és szellemiségét, ezért megtiltotta kinyomtatását. Károlyi Györgyöt kettős hatás érte. A reformellenzék ünnepelte, ugyanakkor a kormányzat részéről nagy nyomás nehezedett rá. Az 1830-as évek eleji elbizonytalanodásához az is hozzájárult, hogy csalódott a nemesség, a fő- és köznemesség magatartásában. Alkalmatlannak ítélte őket a nagy feladat végrehajtására, ugyanis — mint naplójában keserűen megjegyezte — „« magyar nemesség elfajzott észre, elmebéli tehetségre és morális erőre nézve . (1835. július 31.) Az 1832. évi országgyűlést előkészítő megyei operátum-vitát figyelemmel kísérte, de aktívan nem kapcsolódott bele, és az országgyűlésnek is csak az elején és a végén jelent meg. A 1830-as években politikai magatartásának legfőbb jellemzője a távolságtartás. Naplóbejegyzései bizonyítják, hogy továbbra is érdekelte hazája sorsa, kereste és próbálta megérteni a válság, a reformellenzék eredménytelenségének okait, bírálta a kormány politikáját. Cselekvésre azonban csak a magánéletben szánta rá magát. Nagy figyelmet fordított gazdasága felvirágoztatására, pénzügyei rendbe hozására, de nagy álma — adósságállományának felszámolása — nem teljesült, mert újabb vállalkozásainak tőkeigénye többszörösen meghaladta felhalmozását. Birtokokat vásárolt, hozzákezdett pesti palotája, majd a csurgói kastély átalakításához stb. Korábbi életmódjában jelentős változást hozott, hogy 1836-ban megházasodott, feleségül vette Zichy Karolina grófnőt. Házasságukból öt fiú és egy leány született. Politikai pályafutásának második szakasza 1839-1840-ben kezdődött, amikor ismét felcsillant a remény, hogy a kormányzat mégiscsak hajlandó az elkerülhetetlen reformok támogatására. Károlyi György feladta korábbi álláspontját, és hivatalt vállalt. 1839-től Csongrád megyei főispánhelyettes, majd 1842-től 1848-ig Békés
