Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György, a nagy utazó

papírra Rómában, amikor megszülethetett az elhatározás, hogy az ókori Kelet országait is meglátogatják. Waldstein János azonban — mint már említettük — nem tudott elutazni. Miközben a feljegyzéseket készítette, többször utalt rá, hogy nem fogja azokat közzétenni. „En ha kidolgozott leírást készíteni akarnék, csak a már elkészítetteket fordítanom kellene, de minthogy ezen naplókönyvem a napvilágot bizonyosan látni nem fogja, ezen munkától magáin dispensálni [felmenteni] fogom, és csak azt jegyzem, amit láttam, és miként láttam. " (1834. október 14.) Hazatérése után visszatért a napló megjelentetésének kérdésére, ami azt jelzi, hogy mégis csak szerette volna megosztani élményeit a „publikummal", de a könyvíráshoz nem érzett tehetséget, ezért elvetette. „Megvallom, ha tudnék úgy írni, kísértetnék a némely utolsó utamban összefirkált jegyzeteimet rendbe hozni, és azokkal az olvasó publicumot megajándékozni. De egy az, hogy restellem, és azonkívül nem bízom ügyességemben erre nézve, másra pedig bízni, és nevem alatt kiadni, nevetséges hiúság lenne, s így az egész abba fog maradni. " (1835. augusztus 25.) Naplóját 1833. december 17-e és 1834. február 16-a között németül vezette, csak ritkán találkozunk egy-egy magyar vagy francia nyelvű szakasszal. Február 16-án a Nápolyból Szicília felé tartó gőzhajó fedélzetén megkérdezte tőle egy angol útitársa, hogy magyarul vezeü-e naplókönyvét. Azt hiszem, meglepte ez a kérdés, és csakis ennek köszönhetjük, hogy a továbbiakban már magyarul írt. „Noha némelykor magyarul irkáltam benne, mégis megvallom, hogy nagyobb részént németül van írva. Szinte örülök, hogy kérdése azon gondolatra hoz, legjobb lenne honi nyelvemen ezen emléklapokat írni, ami egyszersmind igen jó gyakorlás lészen, minthogy talán hosszabb ideig nem lesz alkalmatosságom saját nyelvemen beszélni." (1834. február 16.) Miután áttért a magyar » nyelvű naplóírásra, azután is gyakran használt idegen — latin, német, francia — kifejezéseket, mondatokat. Naplóját igyekezett folyamatosan vezetni, mert tapasztalatai azt mutatták, „hogy ha csak kevés napig nem jegyzek semmit ezen könyvembe, mindjárt hetekig, és további hiátusok támadnak". (1834. szeptember 9.) Az események mindennapi feljegyzésének másik okát így fogalmazta meg: „Napokkal és hetekkel később sokakat másképp lát az ember, és korántsem annyi[ra] interessévei [érdekesen] írhatja." (1835. július 30.) Károlyi feljegyzéseinek legérdekesebb részei a tárgyszerű leírások közé ékelődő hosszabb-rövidebb monológok, elmélkedések. Ilyenkor tárulkozik fel leginkább, bepillantást enged rejtett, ki nem mondott gondolataiba. Az 1835 júliusa és 1836 májusa közötti időszakról készült feljegyzésekben egyéni életének eseményei és problémái mellett a közélet időszerű kérdései is felbukkannak. Ezeket az eseményeket nem írja le pontosan, nem részletezi őket,