Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György, a nagy utazó

csak félmondatokkal utal rájuk. Ilyen pl. Balogh János perbe fogásának vagy Péchy Ferenc visszahívásának ügye. Ennek oka, hogy számára nem az események részletes leírása a lényeges, hanem csak reakcióit rögzíti. Ezekből a kommentárokból tudhatjuk meg, hogy hogyan hatott rá a hír, milyen érzelmeket váltott ki belőle, mi volt a véleménye a történtekről. Károlyi György naplója — mint a naplók legtöbbje — megformá­latlan alkotás. Stílusa közvetlen, kötetlen, nagyon közel áll az élőbeszédhez. Mondatai hosszúak, gyakran tagolatlanok, tükrözik magyar nyelvtudásának hiányosságait, illetve a beszélt nyelv sajátossá­gait, ezért a mai olvasó egy kicsit nehézkesnek érzi. 1835 júliusa és 1836 májusa között többször felvetette a naplóírás folytatásának értelmetlenségét, mert véleménye szerint élete ese­ménytelen, nem történnek igazán feljegyzésre méltó dolgok vele. Ezért aztán nem meglepő, hogy abbahagyta. Véleményünk szerint az általa felhozott okokon kívül leginkább azzal magyarázható lépé­se, hogy a naplóírásnak mindennapi életében nem érezte szüksé­gét. Utaltunk rá, hogy Károlyi festőt is vitt magával keleti útjára, mert szerette volna a látottakat megörökíteni. Ezek a képek nem állnak rendelkezésünkre, de helyettesíteni tudjuk őket két korabeli festő rajzaival, bár nem minden esetben. Ha korabeli ábrázolást nem sikerült szerezni a „régiségekről", akkor napjainkban készült fotót használunk. A korabeli ábrázolások egy részét Dominique Vivant Denon francia festő készítette, aki Napóleon egyiptomi expedíciójá­ban a kíséretéhez tartozott. Voyage dans la Basse et la Haute Egypte [Utazás Alsó- és Felső-Egyiptomban] c. 1802-ben Párizsban kiadott két kötetes munkájában írásban és képekben mutatta be az egyipto­mi művészet emlékeit. Néhány évtized múlva Denon és Belzoni írásai és rajzai keltették fel az érdeklődését a keleti világ iránt David Roberts skót festőnek, aki 1838-ban, tehát nem sokkal Károlyi György utazása után érkezett az arab kelet országaiba. Károlyihoz hasonlóan hajót bérelve utazott a Níluson Abu-Szimbelig. A vélemé­nyük is megegyezett a templom láttán: „Ez a templom már egymaga megérte a núbiai utazást. " 19 Majd 1839-ben ő is elindult a Szentföldre, és mindazokon a helyeken elidőzött, ahol Károlyi. Megnézte a Sínai­félszigeten lévő Szent Katalin-kolostort, megcsodálta Petra romjait — Károlyi ezt kihagyta — bejárta Palesztinát, megfordult Alberto Siliotti: Egyiptom, templomok, istenek, fáraók. Bp., 1996. 82.

Next

/
Oldalképek
Tartalom