Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György, a nagy utazó
badított területek függetlenségét. 1834-ben a nagyhatalmakhoz, 1836-37-ben a Portához fordult, eredménytelenül. Az angol külügyeket vezető Palmerston úgy érezte, hogy meggyengültek évtizedek óta a Török Birodalomban birtokolt pozícióik, megnőtt az orosz befolyás, amit mi sem bizonyított jobban, minthogy a szultán minisztériumának kabinetfőnöke a konstantinápolyi orosz nagykövet volt, nem pedig az angol, mint korábban. Ezért a következő években London minden erőfeszítése arra irányult, hogy kiszorítsa az oroszokat a Török Birodalomból. 1839-ben az angolok számára egy nagyon előnyös kereskedelmi szerződést kötöttek a szultánnal, amely szerint a Török Birodalomba bevitt áruk után egységesen 5% vámot állapítottak meg. Az angoloknak nemcsak gazdasági pozícióik erősödtek meg, hanem politikai befolyásukat is sikerült visszaszerezni. Angol sugalmazásra II. Murád szultán Egyiptomra is kiterjesztette a kereskedelmi szerződés hatályát, majd az engedetlen Mohamed Ali ellen hadiállapotot hirdetett ki, vagyis újabb háború robbant ki a Török Birodalom és Egyiptom között, amelyet az angol külpolitika provokált ki. Az egyiptomi hadsereg fölénye most sem volt kétséges. A háború végeredménye azonban a háttérben tevékenykedő nagyhatalmaktól függött. Anglia meg tudta nyerni Oroszország és a Habsburg Birodalom támogatását, hogy közösen garantálják a Török Birodalom integritását. Franciaország pedig nem volt abban a helyzetben, hogy a többi nagyhatalom ellenében egyedül álljon ki Egyiptom mellett. A magára maradt Mohamed Ali végül kénytelen volt elfogadni az Anglia diktálta feltételeket. Az 1841 júniusában kiadott szultáni manifesztum elismerte Mohamed Ali jogát Egyiptomra és Szudánra, cserébe el kellett ismernie magát a szultán alattvalójának, jóvátételt kellett fizetnie, több mint 150 ezres hadseregét 18 ezer főre kellett csökkenteni, hajóhadát pedig át kellett adnia a portának. Anglia elérte célját: meghiúsította Mohamed Ali nagy álmának, az arablakta területek egyesítésének végrehajtását, és egy erős hatalom születését a Török Birodalom helyén. Megszilárdult befolyása az egész Török Birodalomban, beleértve Egyiptomot is, sőt azt is sikerült elérnie az egyiptomi krízist lezáró 1841-es londoni egyezménnyel, hogy a Boszporusz és a Dardanellák bezárultak a külföldi hadihajók előtt, beleértve persze az angolt is. Palmerston számára ez mégis sikert jelentett, mert megszűnt az 1833-as orosz-török egyezmény, s ezzel az oroszok közvetlen befolyása Konstantinápolyban. Az öreg Mohamed Ali helyét az 1840-es években fokozatosan fia, Ibrahim vette át, aki nemcsak kitűnő hadvezér, hanem a modernizáció elkötelezett híve is volt. 1848-ban Ibrahim hivatalosan is Egyiptom kormányzója lett, de néhány hónap múlva meghalt. 1849
