Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György, a nagy utazó

kizárólagos joga volt az előállított termékek felvásárlása és eladása. Előírták a parasztoknak, hogy miből mennyit kell vetni, megszabták a kötelező beszolgáltatás mértékét és az árak nagyságát. Az állam volt az ország egyedüli exportőre. Modernizációjának másik sajátossága a külföldi, elsősorban a francia minta követése. A francia minta szolgált alapul a hadsereg, a közigazgatás átalakításához a franciák aktív közreműködésével. A franciák mellett olaszok és más nemzetek fiai is otthonra leltek Egyiptomban. Mohamed Ali megnövekedett erejét az arabok lakta területek megszerzésére használta. 1811-től változó sikerű hadjáratokat vezetett Arábiába, de hatalmát nem tudta megszilárdítani ezen a földön, és az 1840-es évekre teljesen kiszorult onnan. Az 1820-as évek elején elfoglalta Szudánt. Következő lépését 1831-ben, amely Szíria megszerzésére irányult, a Porta nem nézhette tétlenül. Miután Mohamed Ali a szultán figyelmeztetése ellenére tovább folytatta a szíriai hadjáratot, kirobbanta török-egyiptomi háború. Mohamed Ali 1831ben azt várta a szultántól, hogy elismerje az uralma alatt egyesített arab területek függetlenségét, ami azt jelentette volna, hogy a Török Birodalom nagyobb része az ő fennhatósága alá került volna. Ez a követelés azonban nemcsak a szultán számára volt elfogadhatatlan, hanem a térségben érdekelt nagyhatalmak többsége — Anglia, Oroszország, Habsburg Birodalom — számára sem. Egyiptom megerősödése csak Franciaországnak volt előnyös, amely az utóbbi két évtizedben a legnagyobb befolyással rendelkezett az országban. A Mohamed Ali fia, Ibrahim által vezetett egyiptomi hadsereg megalázó vereségeket mért a török haderőre, és néhány napi járóföldre megközelítette Konstantinápolyt. Anglia és a Habsburg Birodalom csak diplomáciai, Oroszország viszont fegyveres támogatást nyújtott a segítséget kérő II. Murád szultánnak, ugyanis a cári birodalom érdekeit is sértette volna, ha a gyenge Törökország helyébe egy sokkal erősebb hatalom lép, mert ez az orosz külpolitika régi tervét, Konstantinápoly és a tengerszorosok megszerzését lehetetlenné tette volna. Az orosz katonai erő megjelenésének török földön Angliában és Franciaországban nem igazán örültek, és mindent megtettek, hogy Mohamed Alit kibékítsék a szultánnal. Közvetítésükkel 1833-ban Kütahyában létrejött a béke Egyiptom és a Török Birodalom között. A szultán elismerte Mohamed Ali jogát Egyiptomra, Arábiára, Szudánra és Kréta szigetére, kinevezte Palesztina, Szíria és Kilikia kormányzójának, de az egyiptomiaknak el kellett hagyniuk Anatóliát, és el kellett ismerni a szultánt hűbéruruknak. Mohamed Alit a kütahyai béke nem úyugtatta meg, szerette volna az elért eredményeket legalizálni, vagyis el akarta ismertetni Egyiptom és a felszabó