Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György, a nagy utazó

1802-ben, miután az angolok is távoztak az amiens-i béke következtében, a szultán, III. Szelim elhatározta, hogy véget vett az Egyiptomot uraló korlátlan mameluk hatalomnak, ami állandó elégedetlenséget váltott ki. Mohamed Ali a szultán és a mamelukok között kirobbant háborúban a mamelukok oldalára állt a török hadsereg legnagyobb osztagát kitevő albán zsoldosokkal, és ezzel eldöntötte a küzdelem sorsát. De a mamelukok sem voltak egységesek, mindkét rivális hatalomnak voltak támogatói közöttük. A szultán felett aratott győzelem után a francia-, illetve az angolbarát erők összecsaptak, amiből az ún. francia bejek kerültek ki győztesen, de rögtön szembe találták magukat Kairó népének elégedetlenségével. A népmozgalom élén az Al-Azhár mecset sejkjei álltak. Mivel a népharag a mamelukokat támogató albánok ellen is irányult, Mohamed Ali nem tétovázott, új szövetséget kötött az Al-Azhár sejkjeivel, és szembe fordult korábbi szövetségeseivel, a mamelukokkal. Az Al-Azhár sejkjei a szultán által kinevezett alexandriai pasa helyettesévé, majd 1805-ben Egyiptom kormányzójává nevezték ki, amit III. Szelim kénytelen volt tudomásul venni. (Ettől kezdve Mohamed Alit Egyiptom alkirályának is nevezték. Uralma alatt Egyiptom ténylegesen független ország lett, saját kormánnyal, hadsereggel, törvényekkel és adózási rendszerrel, de formálisan továbbra is a Török Birodalom vazallusa volt. Adót — az állami költségvetés 3%-a — fizetett a Portának, de ennek fejében beruházási összeget kapott a szultántól.) A belpolitikai küzdelmeket bonyolította a külső beavatkozás. Az angolok nem vették tudomásul pozíciójuk elvesztését, és az angolbarát mamelukok támogatásával akartak visszatérni. Miután híveik vereséget szenvedtek Mohamed Alitól, két angol expedíció próbált szerencsét, eredménytelenül. 1807-ben, az angolok kiűzése után Mohamed Ali hozzálátott nagyszabású tervei megvalósításához. Mivel a reformok, amelyeknek célja Egyiptom modern, erős állammá változtatása volt, a mamelukok ellenállásába ütköztek, 1811-ben kegyetlenül leszámolt velük. A reformok sorát az agrárreform nyitotta, majd következett a hadsereg és a közigazgatás átalakítása, megindult az ipar és a mezőgazdaság modernizálása. Az írástudatlan (45 éves korában kezdett el olvasni tanulni) Mohamed Ali nagy sújt fektetett az oktatás fejlesztésére, mert felismerte, hogy az ország modernizációja csak akkor lehet sikeres, ha nő a képzett emberek száma. Kórházakat, nyomdákat létesítettek, megjelent az első arab nyelvű egyiptomi újság. Mohamed Ali azonban felvilágosult zsarnok volt. A modernizációt rendkívüli központosítással kapcsolta össze. Az egész ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság a kormány ellenőrzése alatt állt, amelynek