Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György utazása Itáliában és Keleten (1833. december 2. — 1835. június 7.) - 13. Palmyrai expedíció

Az utunk — most az egész nap noha ugyanabban a directióban [irányban], közel a hegyek alatt, melyek a Tajár tribus [törzs] tulajdona — vezetett, az éjszaka egy részét szabad ég alatt töltöttük. [Március] 29-én reggel a torony mellett mentünk el, ahol a múltkor tanyáztunk, és délután 3 órakor el-Qaryateinbe értünk, ott a disputa [vita] megént a továbbmenetel eránt kezdett. Mink másnap korán akartunk továbbmenni, Scheich [sejk] Musztafa azonban a napot ott mulatni és kipihenni kívánta, és úgy is történt, és csak sok vesztett szó és fenyegetés után 30-án este 6 és 7 közt indultunk Ageruth (!) felé, ahová másnap, 31-én reggel szerencsésen és minden zsivány megtámadás nélkül értünk. Itt a napot megént töltöttük, és estve továbbmenvén reggel 8 óra tájban Damaszkusz városát április l-jén szerencsésen értük el. Mindnyájan szívünkből örülvén, hogy ezen valóban fáradságos úton keresztülestünk. Nem tudom mely ár vagy jutalom indíthatna ezen útnak másodszori megtételére, ezt szinte egyszerre mind a hárman mondtuk, mikor Damaszkusz kapuihoz értünk. Csak próbálva lehet ítélni, mely mindenféle kellemetlen unalommal vagyon ez az út összekötve. Veszedelemről nem szólok, mert az éppen nincs, az egész zsivány dolog ítéletem szerént csak comedia, és frank utas talán 30 vagy 40 esztendő óta nem támadtatott meg. Az ilyen megtámadást pedig, mint a miénk volt, csak azok mondhatják veszedelemnek, kik könyveikben, melyet írni kívánnak, a beduin zsiványok felől egy különös főt [fejezetet] akarnak írni, mert egy kevéssé felcifrázva anélkül, hogy az író az igazságtól egészen eltávozzon, egy igen interessans aventure-t [érdekes kalandot] lehetne belőle készíteni. Ilyenekből történik, hogy az utasok könyvei sokszor tele vannak esetekkel, melyek soha sem történtek, és az ember könyveiket olvasván csudálkozik, hogy lehet ilyen falsumokat [valótlan dolgokat] összefirkálni. Annyi igaz, hogy Damaszkuszba megérkezvén szerencsésen, első gondunk volt egy török fürdő által magunkat restaurálni [felfrissíteni], ami után klastromunkba tértünk, és egypár órát pihentünk. Ezen nap többi részét Farren angol general consul társaságában töltöttük, ki szerencsés visszaérkeztünkön legigazabb részvétellel örült, mert minthogy 15 napja lett már, hogy indultunk, keveset nyughatatlan lenni kezdett. Mindent még jövő nap, április 2-án rendbe hoztam, a költséget Farrennek, aki az alkut a tevék eránt megtéve, kifizettem, és a számadást bezárván, az egész költség mindenestől provisiókkal [élelemmel] etc. egyre 600 piaszter = 60 pengő forint jött. Nem hiszem, hogy valaha európai utas Palmyrát kevesebb költséggel látta volna meg. Közönségesen egyedül az arabs Scheicheknek [sejkeknek], a territóriumuk áltmenete szabadságáért, 200 usque [vagy] 250 pen-